10.rész~Meglepő fejlemények

Nana powo:
Lassan teltek a napok és én egyre többet mentem fel a tetőre,nem akartam N közelében lenni. Sőt kész kínszenvedés volt egy légtérben lenni vele az órákon is. Többet voltam Hongbinnal mint a többiekkel,jobban megismertem és rájöttem,hogy ő nem olyan mint az a girnyó.
- Üdv itt fent. - köszönt Hongbin mosolyogva.
- Üdv néked. - ültem le mellé és hunyorogtam rá,mert a nap kiégette a retinám,vagyis ki akarta égetni.
- Tessék. - vette le a szemüvegét és nekem adta.
- Na hogy festek?- néztem rá mosolyogva.
- Jól áll,bár rajtam még jobb. - szívta a vérem. Nevetve megütöttem kicsit a karját,ő meg azt a szívességet tette hogy a kezét fájlalja mintha fájna neki.
- És ma mi a baj?- kérdezte kedvesen rám mosolyogva.
- Mi lenne?- kérdeztem vissza.
- Mért vagy itt fent?- kérdezte.
- Baj talán? Meghívó kell?- kérdeztem.
- Nem dehogy,de mikor feljössz általában ölni tudnál a szemeddel.- ismerete a tényeket.
- Jah értem. - esett le a tantusz. - Most semmi bajom,de nem akarom látni. -feleltem.
- Ennyire megbántott?- kérdezte komolyan.
- Eléggé,de nem mintha most tette volna először. - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Értem. - állt fel és nyitotta az ajtót,kérdően néztem rá. - Ideje menni mindjárt csöngetnek és gondolom te az épület másik felében vagy. - mosolygott rám,vállat rántva mentem be az ajtóm mire tényleg csöngettek. Megszaporáztam a lépteim és még a tanár előtt értem be a terembe, leültem a helyemre és elővettem a könyvem. Leo tekintete lyukat vájt az arcomba ezért felé fordultam. Egy kis cetlit tolt elém.
-”Mért mész folyton ki?Baj van?”- kérdezte a kis fecnin,elővettem a tollam és válaszoltam.
-”Semmi kedvem egy légtérben lenni vele”- írtam vissza.
-”Akkor mért nem szólsz nekem vagy valakinek?Aggódunk érted”- csúsztatta vissza a papírt.
-”Jobb ez így,és nem is vagyok egyedül”
-”Akkor kivel vagy?”
-”Hongbinnel”
- Kivel?!- kérdezte kicsit hangosan.
- Taekwoon hozzá kíván fűzni bármit is az órához?-kérdezte a tanár mérgesen.
- Elnézést. - kért bocsánatot,én meg lapítottam.
-”Te teljesen megörültél?Hongbinnel bandázol?”- jött vissza a kis fecni.
-” Nem olyan rossz ember mint hiszed,kedves és jó fej”
-”Te meg hülye vagy”
-”Meglehet,de te is”- írtam vissza. Kicsöngetéskor a helyemen maradtam,mert Leo nem akart elengedni. Komolyan megfenyegetett ha felmegyek a tetőre,vissza rángat ha kell a hajamnál fogva.
- Nana olyan rág voltál itt köztünk. - szorongatott Ken,Lara csak biccentett egyet és mosolyogva ült a padon. Nem sokkal később kisebb hangzavar alakult ki a terembe.
- Nana keresnek. - szólt az egyik osztálytársam,mire felkeltem a helyemről hogy oda menjek ki keres. De késő volt,megelőztek. Hongbin állt velem szembe és rám mosolygott,viszonoztam a kedves gesztusát.
- Kerestelek a tetőn,de nem voltál. Gondoltam megnézlek itt. - jött felém.
- Megnézted,láttad és most már mész is. - felet helyettem Leo.
- Haver neked mi a bajod?- kérdezte Hongbin.
- Nekem semmi,csak nincs kedvem senkit felrúgni ha Nana sír majd. - vágta rá Leo.
- Gondolod,hogy engem kell majd?Szerinted mért nincs soha a terembe?Ha annyira jól ismered te is tudod,hogy nem miattam. - vágta rá gondolkozás nélkül.
- Akkor ki miatt?- kérdezte Ken tőlem. Félve fordultam Hongbin felé aki vette a lapot és megfogta a kezem.
- Az maradjon az ő titka,de ha nem baj most kiviszem egy olyan helyre ahol még jól is érzi magát. - húzott ki a teremből. Vissza nézve láttam ahogy Lara már nem mosolyog,Leo mérgesen néz rám,Ken nem érti most mi a baj és N aki Ravival állt egymás mellett engem nézett. Az udvarra érve elengedte a kezem és felé fordult.
- Gondolom most mindenki rólunk beszél majd. - törtem meg a csendet elsőnek.
- Engem egyáltalán nem érdekel,de N-t annál jobban. - mondta mosolyogva.
- Hogy?- kérdeztem,de nem válaszolt csak a hátam mögé mutatott. Ravi és N jöttek utánunk,még hozzánk nem értek meg sem álltak.
- Haver beszéljünk. - lépett Ravi Hongbin mellé,Hongbin rám nézett és kacsintott egyet majd otthagyott N-el. Álltam egy ideig vele szembe,majd meguntam és leültem a padra. N is követte a példám és mellém ült.
- Ennyire nem bírsz bent lenni?- kérdezte N.
- Nem. Annyira nem bírlak,hogy nem akarok veled egy légtérbe lenni. - válaszoltam semmit mondóan.
- Ez mégis minek köszönhető?- kérdezte.
- Ne csinálj úgy mintha nem tudnád. Néha normális vagy néha meg nem. A legtöbb esetben egy tahó vagy,de néha meg tudsz lepni mikor jó kedved van és egy kicsit is normális vagy. De tudod mit agybajt kapok a hangulat ingadozásaidtól,kezd elegem lenni,hogy nem tudom mi a bajod velem,de most már nem is érdekel. Én nem erőltetem meg magam feleslegesen.- mondtam végig a szemébe nézve. - Persze irodalomban segítek,mert a tanár rendelte el. De többet nem akarok vele egy helyen lenni. - keltem fel a padról és vissza se nézve elindultam a bejárat felé.
- Az én verzióm nem is érdekel?- kapott a kezem után.
- Jól mondod,nem érdekel. - válaszoltam hidegen.
- Pedig jobb ha figyelsz mert elmondom. Mióta megláttalak felforgattad az egész világom,semmi sem olyan mint régen. Olyan dolgok idegesítenek ami eddig nem és mindennek te vagy az oka. - mondta mire elmosolyodtam.
- És ez engem mért is érdekel?- kérdeztem mosolyogva,nem mondott semmit de láttam,hogy ez most nem igazán esett jól neki .Mikor már meguntam a várakozást vissza mentem a terembe és leültem a helyemre,nemsokkal utánam N is bejött. Rá sem nézve ültem a helyemen.
- Oké mivel a napokban szépen mondva leszartál minket ma elmegyünk a játékterembe és bolingozunk egy jót. - ült fel a padomra Lara.
- És a húgodra ki vigyáz?- kérdeztem.
- Ő is jön velünk. - vont vállat.
- Oké,felőlem. De készülj,mert elverlek. - kacsintottam rá.
- Akkor suli után ti mentek,én meg elmegyek a manóért és ott találkozunk. - szállt le a padomról és mente vissza a helyére.
- Kikkel megyünk?- kérdeztem kis szünet után.
- Leo,Ken meg még páran. - nézett vissza és leült Ken mellé aki mosolyogva figyelt. Leo felé fordultam aki megint valami könyvet olvasott,fél szemmel rám nézett majd letette a könyvet.
- Mond ne kímélj. - mosolygott rám.
- Köszönöm.
- Mit?
- Hogy nem hagysz magamra még ha én azt is akarom,ezt is te csináltad nem?- mosolyogtam rá.
- Lehet. - válaszolta és elővette a telefonját,elvette az enyém és valamit nyomkodott rajta.
- Ez az én számom,ha bármi baj van ne félj felhívni. - mondta. Mosolyogva tettem el a telefont és közben bólintottam egyet. A további órák rettenetesen gyorsan teltek,arra eszméltem fel hogy a boling cipőm kötöttem be a széken ülve. Lara átvette az irányítást és csapatokra osztott minket. Az én csapatomba voltak: Leo-Hongbin-N, Laráéba: Ken-Ravi-Hyuk és a kis prücsök pedig mindig mással volt. Így játszottunk mi egymás ellen.
- Oké én nem vesztek,sose vesztek. Nem most fogom elkezdeni. - kacsintottam Larára és elgurítottam a boldog labdám és taroltam. Mosolyogva fordultam felé és magabiztosan ültem le.
- Ügyes. - pacsizott le velem Hongbin és Leo. N a padon ült és engem nézett,nem foglalkoztam vele sokat leültem vele szembe és beleittam az innivalómba Tovább ment a játék és fej-fej mellett haladtunk,nagyon szoros lett a meccs.
- Olyan lincs hangulat van nem?- kérdezte röhögve Ken.
- Te csak hallgass. - mordultam rá és közben Hongbint szugeráltam.
- Drága Nana mi lenne ha nem égetnél lyukat a hátamba?- röhögött fel Hongbin és hátra nézett.
-Ha vesztünk véged. - mutattam rá.
- De ha nyerünk randizol velem. - kacsintott rám.
- Vagy nem. - vágtam rá gondolkodás nélkül,ő felnevetett és gurított. Vissza fojtott lélegzettel néztem ahogy a mi kis golyónk gurul és a végén tarolt. Hangos kiáltással ugrottam fel és Leo nyakába vetettem magam,majd pacsiztam Hongbinnel is. N elém lépett és a kezét nyújtotta,vonakodva de belecsaptam és rá mosolyogtam.
- Oké csaltatok. - röhögött Ravi és közben Hongbin nyakába vetette magát.
- Vagy csak bénák vagytok. - vágta rá egyből a csapattársam.
- Unni akkor most én is vesztettem?- nézett fel rám Lara húga. Mosolyogva guggoltam le a kis prücsök elé és megsimogattam a kezét.
- Te velünk voltál,te is nyertél.- tártam ki a karom,ő nevetne megölelt.
- Még a húgod is elárult. - nevetett Ken Larán aki elképedve nézte a húgát aki velem spanolt le az előbb.
- Egyértelmű,nem akar vesztes lenni. Komolyan néha elgondolkodom,hogy lehet az én húgom és nem a tied. - nevettem Larán aki csak megcsapta a karom és elvette tőlem a húgát.
- Tehát randizunk csillagom. - karolta át a vállam Hongbin.
- Ilyet nem mondtam. - léptem kia az öleléséből és Leo mellé léptem.
- Eszünk valamit?- mosolyogtam rá.
- Persze a vesztes csapat fizet. - mondta mire az előttünk haladók megtorpantak és hátra fordultak.
-Mit fizetünk mi?- kérdezte Ken döbbenten.
- A kajánakat,ti vesztettetek. Értelem szerű,hogy valamivel fizetnetek kell mert vesztettetek. - vont vállat padtársam. Mosolyogva mentem mellettük és közben a telefonom nyomkodtam és bőszen sms-t írtam bátyámnak,hogy levertük Laráékat bolingban és most megyünk kajálni.
- Kivel beszélsz?- lépett mellém N.
- Nem mindegy?- vágtam vissza bunkón.
- Muszáj így viselkedned?- kérdezte komolyan.
- Muszáj úgy tenned mintha jóban lennénk?- vágtam vissza gondolkozás nélkül.
- Tudod néha nagyon idiótán tudsz viselkedni. - vágott vissza dühösen. Rá kaptam a tekintetem és legszívesebben leordítottam volna,hogy miatta vagyok ilyen. Helyette vettem egy mély levegőt és rá mosolyogtam.
- Akkor ne radojuk egymás idejét. - feleltem és elmentem mellette.
- Na azt már nem. - rántott vissza. - Srácok mi most megyünk,majd találkozunk. - mondta N és a kezemnél fogva rángatott maga után. Próbáltam kirángatni a kezem a keze közül,de nem sikerült. Erősebb volt nálam,hátra néztem hátha segít valaki,de mindenki meglepetten álltak a helyükön és utánunk néztek. Mikor rájöttem hogy esélytelen a szabadulásom,feladtam és minden ellenkezés nélkül mentem utána. Érezhette,hogy nem rángatom már a kezem ezért lazított egy kicsit a szorításán de nem engedett el. Nem is figyeltem merre megyünk,csak akkor néztem fel mikor N megállt és én neki mentem. Egy rohadt nagy ház előtt álltunk meg,két szintes volt és gyönyörű. Fogalmam sem volt minek jöttünk ide,vagy kihez.
- Megjöttünk,gyere. - nézett rám majd beütött egy kódot és kinyílt a nagykapu.
- Itt laksz?- kérdeztem halkan.
- Itt,de nyugi nincs itthon senki. - mosolygott hátra rám és tovább húzott. Mikor beinvitált,vagyis berángatott az ajtón csak ámultam milyen szép is a ház. Elegancia tükröződött a ház belsejének elrendezéséről. N még mindig fogta a kezem és elindult a lépcső felé,vonakodva de nem volt más választásom követtem. Egy szobáig meg sem állt benyitott és bevezetett,aztán becsukta az ajtót és bezárta! Kerek szemekkel néztem rá,nem tudtam mire vélni ezt a cselekedetét.
- Na most hogy rohadtul nem tudsz elmenni leülsz és megbeszéljük ezt az egészet. - mondta én meg elröhögtem magam.
- Elhoztál hozzátok,a szobádba,bezártad az ajtót. Mindezt csak azért hogy megbeszéljük a dolgokat?- kérdeztem nevetve.
- Ja. - vágta rá.
- Te megörültél. - mondta komolyan.
- De te tehetsz róla. - jött közelebb hozzám.
- Persze mindig mindenről én tehetek,erről a helyzetről is nem?- kérdeztem cinikusan.
- Valamilyen szinten igen. - mondta N,nekem meg kikerekedett a szemem.
- Valamilyen szinten? Most csak szívatsz igaz? Te kezdet az egészet,te szidtál a hátam mögött,te bunkózol velem indokok nélkül. - kiabáltam vele.
- Indokot akarsz?- kérdezte és közben felém lépkedett,én ösztönösen hátráltam még az asztalig nem értem. - Te vagy az indok,te miattad van mindez. - nézett a szemembe.
- Te meg vagy örülve.- mondtam,bár már halkabban.
- Lehet,de miattad. - fogta meg az arcom,én elfordítottam a tekintetem róla. - Te tehetsz mindenről,arról is hogy néha agyonverném a saját haverom mert veled van,vagy mert csak beszél veled. - mondta még mindig,lassan felé fordultam.
- Féltékeny vagy?- mosolyogtam.
- Igen. - jött a komoly válasz amire nem számítottam,azt hittem elenged és eltávolodik tőlem,de nem ez lett. Egyre közelebb és közelebb férkőzött hozzám,persze én próbáltam hátrálni de nem tudtam hová. Derekamhoz nyúlt és magához rántott,szemeire kaptam a tekintetem,hogy bármit is kiolvassak belőle,de semmi. Próbáltam eltolni magamtól,minden próbálkozásom ellenére csak szorosabban tartott. Lassan kezdett közeledni felém,pár milliméter választott el tőle. A szívem a nyakamban dobogott,a vérem csak úgy zubogott az ereimben. N pólóját markoltam meg és vártam mi sül ki ebből,mindenre számítottam csak arra nem amit tett. Nem csókolt meg,pedig biztos voltam benne hogy meg akar,ám meggondolta magát és lágy csókot hintett a homlokomra és szorosan megölelt.
- Semmit nem akarok megbánni. De legfőképp azt nem akarom,hogy haragba legyünk. - morogta a fülembe.
- Jó. - adtam be a derekam.
- Akkor szent a béke?- kérdezte halkan.
- Csak ha komolyan gondoltad és ha bocsánatot kérsz. - makacsoltam meg magam. Mosolyogva eltolt magától és a szemembe nézett.
- Egy menthetetlen idióta vagyok,aki megbántott. Pedig nem gondoltam komolyan,sajnálom. - nézett mélyen a szemebe,nem tudtam mit mondani csak hümmögtem és bólintottam egyet.
- Éhes vagyok. - törtem meg a csendet. N felnevetett és kinyitotta az ajtót,gyorsan kispuriztam és megvártam a lépcső alján.
- Ennyire nem lehetsz éhes. - nevetett rám.
- Pedig de,és már régen ennék ha valaki nem rángatott volna ide. - durciztam kicsit.
- Hogyne fogd rám. - karolta át a vállam és kivezetett a házból.
- Hát rád is fogom. Mert te rángattál ide. - mondogattam tovább.
- Jól van na,amúgy tudjuk,hogy hova kell menni?- kérdezte N.
- Nekem lövésem sincs. - vontam vállat.
- Akkor vagy keresünk egy helyet és beülünk ketten vagy felhívunk valakit. - latolgatta az esélyeket N.
- Telefon. - vettem elő az enyém,de abban a pillanatban merült le.
- Ez szívás. - röhögött ki N és elővette az övét. Neki is ki volt kapcsolva az övé is lemerül.
- Te mondod mi zsenikém. - röhögtem ki.
- Na jó akkor beülünk valahová. - zárta le a témát N és megfogta a kezem. Egy kicsit megilletődtem mikor a kezem fogta és nem a karom. Egy kis eldugott étterembe mentünk. N mondta,hogy gyakran jár ide mert nagyon finomak az ételek,ezért ő rendelt nekem is. Még vártuk,hogy meghozzák a lassan már vacsoránkat sokat nevettem,N végig oltott mindenkit. Hogy ő mért néz ki így és az ezekhez hasonló,könnyeimet törölve nevettem és féltem hogy kitesznek minket. N megnyugtatott,hogy nem,ő már annyit volt itt hogy,lassan már törzsvendég itt. Mikor letették elém az ételt először féltem beleenni,nem volt valami étvágygerjesztő.
- Nyugi nem mérgezett. - mosolygott rám N.
- A bátyám kajáját túléltem,ez nem hiszem,hogy azon a szinten van. Csak elgondolkoztam. - válaszoltam.
- A bátyád tud főzni?- kérdezte meglepve két falat között.
- Nem,épp ez az ijesztő benne. - röhögtem fel N-el együtt.
- De túlélted. - mondta.
- Jah gyomorrontással. - elevenítettem fel az emléket.
- Most szak szívatsz igaz?- kérdezte komolyan.
- Nem,komolyan. Két napig majdhogynem a fürdőben éltem. - válaszoltam mosolyogva.
- Ezt nem hiszem el. - makacskodott.
- Na jó majd holnap mondom neki,hogy mondja el neked mi volt. - vontam vállat és végre enni kezdtem. - Ez nagyon finom. - mosolyogtam és ettem tovább.
- Én mondtam. - kacsintott rám N és folytatta az evést. Tíz perc alatt mindent elpusztítottunk.
- Ez finom volt. - ittam a narancslevemet.
- Fizetek és haza kísérlek. - állt fel az asztaltól és a pulthoz ment és fizetett,majd vissza jött értem.
- Köszönöm. - néztem fel rá.
- Semmiség. - vette el a táskám és a vállára vette,majd ismét megfogta a kezem és elindult. Nem zavart hogy fogja a kezem,sőt talán még tetszett is egy kicsit. De ezt még magamnak sem akartam bevallani akkor. Lassan haladtunk hazafelé,ez persze N miatt volt mert mondta,hogy ne siessünk mert most evett és nem akar rosszul lenni. De szerintem nem ez volt az indok,de csak szerintem. Bár nála ezt sem lehet tudni,mint ahogy semmi mást. Mikor a házunkhoz értünk megállt a kapuban és felém fordult,néma csendben néztünk egymás szemébe.
- Na lassan indulok én is haza. - nézett mélyen a szemebe.
- Rendben,köszönöm még egyszer a vacsorát. - mosolyogtam rá.
- Ugyan nincs mit. - simogatta meg a kezem és lassan felém hajolva egy lágy csókot hintett a homlokomra. Nagyra nyílt szemekkel néztem egyenesen előre,mikor eltávolodott tőlem és rám kacsintott majd elindult a hazafelé vezető útján. Egy ideig még néztem a távolodó alakját majd nagyot sóhajtva bementem. Gyorsan köszöntem a szüleimnek és elújságoltam a hírt hogy nyerünk a bolingban,de őket ez nem érdekeltem mert állításuk szerint én nem vettem fel a telefonom és ők már vagy ezerszer hívtak és hogy azt hitték elraboltak vagy valami. Tíz kemény percembe tellett elmagyarázni,hogy lemerült a telefonom,és ezért nem tudtak elérni. Utána az jött hogy akkor mért nem kértem el valamelyik barátom telefonját hogy haza szóljak. Én meg védekeztem,hogy akivel voltam osztálytársamnak is lemerült a telefonja,és amúgy sem szoktam hazatelefonálni csak akkor ha tényleg későn jövök haza. Nagy nehezen de felfogták a dolgokat és felengedtek a szobámba ahol tesóm fetrengett az ágyamon.
- Hallom elszöktél egy sráccal. - nézett rám Daeho.
- Tessék?- kérdeztem vissza és közben lepakoltam a cuccaim a székemre.
- Lara felhívott hogy azzal az N sráccal elmentetek valahova. Csinált veled valamit?- kérdezte és közben komolyan nézett rám.
- Nem semmi nem volt,csak elvitt kajálni. - mondtam mosolyogva.
- Akkor jó,nem kell agyon vernem senkit. - sóhajtott fel én meg elnevettem magam és mellé ugrottam.
- Ilyenkor bírom,hogy van egy nagy erős bátyám.- mosolyogtam rá.
- Na mit akarsz?- röhögött fel.
- Semmit,komolyan. - feküdtem mellette nyugodtan.
- Na azé,mert nincs pénzem. - ült fel és rá csapott a lábamra.
- Yaa, ez fájt te barom. - dörzsölgettem a combom ami égett,röhögve ment ki a szobámból és maga mögött becsukta az ajtót. Így megint egyedül voltam a szobában a gondolataimmal,az agykerekeim csak úgy forogtak mint a fogaskerekek. Lassan és megfontoltan fürödtem meg és lefekvés előtt még gyorsan feltettem a telefonom a töltőre és bekapcsoltam. Miközben az ágyam készítettem össze megcsörrent a telefonom. SMS-em jött N-től,kíváncsian nyitottam meg az üzenetet.
„Álmodj szépeket Nana”-ez állt benne,mosolyogva nyomtam rá a válasz gombra és írtam vissza.
„Neked is szép álmokat N”- küldtem el az üzenetet és mosolyogva feküdtem le,rögtön el is aludtam.