8.rész~Ebből még mi lesz?

Nana powo:
Reggel halál komásan keltem fel, eleinte azt sem tudtam merre vagyok fejjel előre. Ami érthető is volt mert keresztben feküdtem az ágyamon,amit még most sem tudom hogyan viteleztem ki. Ásítozva mentem a fürdőbe hogy fogat mossak meg mi egyebek. Miután készen voltam vissza mentem a szobámba és felvettem az egyenruhám, táskámmal együtt mentem le a konyhába. Daeho már lent volt és müzlit vett,leültem vele szemben és én is azt kezdtem el enni.
- Felkeltél?- nézett rám sandán.
- Ühüm. – hümmögtem tele szájjal.
- Nem felejtettél el valamit?- kérdezte mire rá emeltem a tekintetem.
- Öhm nem,nem hiszem. – ettem tovább mire mérgesen felkelt és ott hagyott.
- Elmentem,zárd be az ajtót. – mondta és már ott sem volt.
- Ennek meg mi a baja?- kérdeztem magamtól, mivel nem találtam rá választ tovább ettem. Majd elindultam a suli felé. Lara az ajtóban várt.
- Szia. Mi a baja Daeho-nak?- kérdezte mosolyogva.
- Szia,kettőt és könnyebbet. – vontam vállat és bezártam az ajtót. – Kérdezte hogy nem felejtettem-e el valamit, miután mondtam hogy nem felkelt és ott hagyott. – mondtam mire gondolkozni kezdett.
- Passzolok én is. Tényleg mi volt tegnap?- tért ki másra Lara. A tegnapra gondolva elvörösödtem és zavarba is jöttem.
- Ne akard tudni. – emeletem fel a kezeim.
- Így még jobban érdekel. – vert egyet a vállamra barátnőm.
- Hát mikor megjött akkor éhes voltam szóval megkérdeztem,hogy nem-e kér ő is. Azt monda kér,elkezdtem kiszedni két tányérba mire átkarolta a derekam. Aztán nem akart tanulni és lefeküdt a nappaliban, engem is maga mellé rántott. Még jó hogy Daeho oppa megjött, aztán mielőtt elment megpuszilta az arcom . – hadartam el egy szuszra.
- Ehhhhhhh?- reagálta le ennyivel Lara az egészet. – És utána?- kérdezte kíváncsian.
- Mondom elment. – mondtam és közben oda értünk a suli elé.
- Sziasztok. – köszöntünk egyszerre Larával mire elnevettük magunkat.
- Itt az én csajom. – ölelt meg Ken én meg nevetve veregettem meg a vállát.
- Na elég lesz. – húzott el Leo Kentől.
- Hééé…- kezdett bele Ken de félbe szakítottam.
- Ken hogy lehetsz ilyen? Lara ott áll egyedül. – mondtam mire Ken odalibbent Lara mellé és már szorongatni kezdte. Én addig lepacsiztam Leoval.
- Nana szakadjon rád az ég. – hangzottak el eme kedves szavak barátnőm szájából. A csengőt hallva mindenki elkezdett rohanni,valaki elkapta a csuklóm és húzott. A terem elé érve hirtelen megtorpant én meg neki csapódtam.
- Bocs. – emeltem fel a fejem és N-el találtam szembe magam.
- Semmi. – fújta ki a levegőjét és megigazította a haját majd benyitott a terembe. Nagy szerencsénkre a tanár még mindig nem volt bent,csak utánunk ért be.
- Jól eltűntél. – ült le mellém Leo.
- N magával húzott. – suttogtam mert elkezdődött az irodalom. Feleltetés volt és ki felelt na ki? Hát persze hogy N. A víz levert mikor meghallottam a nevét, ő meg csak nyugodtan felállt és kisétált a tanári asztalhoz. Leült a székre és belekezdett a felelésbe. Végig az ujjaimat tördeltem,és figyeltem minden egyes válaszát.
- Nyugi nem lesz gáz. – mosolygott rám Leo.
- Remélem mert ha igen végzek vele. – motyogtam. Észre se vettem de mikor megint felnéztem N már a helyén ült. Utána a a tanár maratoni diktálásba kezdett, óra végére majd le szakadt a kezem. Mikor kicsöngettek elköszöntünk a tanártól és a fél osztály ki is ment,én fél örült állapotban rohantam le kb N-t aki a székén ült és a telefonját nyomkodta. Kikaptam a kezéből mire rám nézett.
- Mit akarsz?- kérdezte flegmán,vissza akartam szólni de inkább lenyeltem. Vele szemben leültem és vettem még egy mély levegőt aztán ránéztem.
- Hányasra feleltél?- tértem a lényegre.
- Most komolyan ezért vetted el a telom?- kapta ki a kezemből és folytatta azt a tevékenységét amit én szakítottam félve.
- Hányasra feleltél?- hajoltam kicsit közelebb hozzá,elvesztem a nagy barna szemeiben.
- Hármast kaptam rá. – hozott vissza az elmélkedésemből, mikor meghallottam elfeküdtem a padján és hálát adtam istennek.
- Más?- kérdezte bunkón,mérges lettem rá.
- Nincs. – mondtam és kimentem a terem elé,Leo utánam jött.
- Most meg mi van?- támaszkodott mellém és közben az ablakon nézett ki.
- A belem kidolgozom hogy ne bukjon meg,erre mi a hála? Hogy halál paraszt velem. Még egy tetves köszönömöt sem tud kinyögni?- mondtam mérgemben.
- Te sem vagy vele kedvesebb. – mondta Leo őszintén. – És ő sem olyan bunkó mint mutatja. – simogatta meg a vállam.
- Tudom,de ha ő bunkó akkor én mért erőltessem meg magam hogy normális legyek vele? Nem az én stílusom hogy nyaljak valakinek. – vontam vállat.
- Nyugi csak normalizálódik a helyzetetek. – mosolygott rám és bement az osztályba,én még ott maradtam az ablakba és néztem a kinti tesi órát.

N powo:
Reggel minden a szokásos volt Ken letámadta Nanát én meg majd felrobbantam,aztán meg Leo is ölelgeti. Mi van velük,mindenki mindenkit ölelget. Arra lettem figyelmes hogy becsengettek,gondolkozás nélkül kaptam el Nana kezét és rohanni kezdtem. Terem elé érve megálltam ő meg nekem esett. Elmotyogott egy bocsánatot,majd bementünk. Irodalom jött és persze én feleltem. Össze szedtem mindent amit Nana mondott és elhadartam neki,ő meg egy hármast adott mondván így nagyobbat javítok. Mikor vissza mentem a helyemhez láttam hogy Nana és Leo beszélgetnek. Ne basz fel hogy ezek végig beszélgettek még én feleltem? Nem kéne értem izgulnia vagy mi a rák? Mérges lettem rá. Óra végén Nana oda jött mellém,de nem vettem figyelembe. Csak a telefonom nyomkodtam,valahogy nem érdekelt a mondandója,de ő kivette a kezemből a telefonom és faggatni kezdett. Miután megtudta amit akart vissza vettem a telom és folytattam a nyomkodását. Mérgesen pattant fel előlem és kiviharzott a teremből. Hátra sandítottam és láttam hogy Leo kimegy utána, nem tudom mi vezérelt de én is ki indultam. Megtorpantam az ajtóban mert csak az ablakig mentek. Mindketten háttal álltak nekem így észre sem vettek, valamiről beszéltek. A beszélgetésből magamra ismertem meg is lepődtem hogy rólam beszélnek,de ami még jobban meglepett  hogy Leo engem vég vagyis inkább hogy pártatlan. Azt hittem hogy ellenem lesz,de nem. Pártatlan volt engem is védett és Nanát is. Miután elmondta amit akart vissza fordult, és vissza jött a terembe.
- Beszélj vele. – veregette meg a vállam.
- Nem kértem a tanácsod. – mondtam bunkón.
- Nem tanács volt. – mondta és meglökött,egyenesen Nanának mentem.
- Bocs. – igazítottam meg az egyenruhám.
- Semmi. – mondta és figyelembe se vett,komolyan olyan mint egy ovis.
- Befejeznéd a hisztit és rám néznél végre?- keltem ki magamból.
- Ne kiabálj mindenki minket néz. – szólt rám.
- Talán csak ne zavar?- gúnyolódtam mire a szemei szikrákat szórtak.
- Inkább hagyj békén. – mondta és elindult a suli kertjéhez. Utána mentem és a karjánál fogva magam elé rántottam.

Nana powo:
A suli kertjéhez érve N maga elé rántott.
- Mégis mit akarsz tőlem?- kérdezte mérgesen.
- Mégis mit? Egy köszönöm nem lenne olyan nehéz nem? Vagy a nagy Hackyeon erre nem képes?- gúnyolódtam, de lehet nem kellett volna. Láttam rajta hogy most nagyon dühös.
- Eddig tényleg azt akartam mondani,de most olyan kibírhatatlan vagy hogy azt elképzelni nem lehet. – mondta dühösen és közben a kezem szorította meg.
- Én vagyok kibírhatatlan? Néztél már tükörbe?- rántottam ki a kezem a kezei közül.
- Mi van? Mi lenne ha végre felnőnél és nem itt hisztiznél nekem?- röhögött ki gúnyosan.
- És mi lenne ha te felnőnél? És ha annyira kibírhatatlan vagyok akkor mért vagy még mindig itt?- kiabáltam rá.
- Ohh és te mért vagy itt?- fonta össze karjait maga előtt.
- Tudod mit igazad van. Már megyek is. – indult el és mikor elmentem mellette utánam szólt.
- Csak nem kisírod magad Leo-nak?- szólt utánam.
- Igen hozzá, mert ő nem olyan tapló mint te. – vágtam vissza csípőből amit lehet hogy nem kellett volna mert megiramodott felém.
- Leszarom hogy mit gondolsz rólam,de készülj édesem mert még csak most jövök bele a taplóságba. -szorította meg az arcom.
- Engedj el. – löktem el magamtól és az arcom fogtam meg,fájt nagyon megszorította. N rám nézett és mikor meglátta a keze nyomát az arcomon magához tért, pillanatok alatt előttem termett.
- Ne haragudj elszállt az agyam. – szabadkozott de én csak felemeltem a kezem.
- Nem akarom hallani, csak hagyj békén. – szaladtam be a suliba, nem akartam most senkivel sem találkozni. Főleg nem a bátyámmal,ha most meglátna csak balhé lenne belőle amit nem akarok. A gyengélkedő felé vettem az irányt,már épp be akartam menni de fura hangokat hallottam bentről,tehát lemondtam az ötletről hogy bemennék. Inkább felmentem a tetőre és leültem az egyik padra.
- Te meg ki a fene vagy? – jött mellőlem egy igen kedves üdvözlés.
- Ezt én is kérdezhetném. – feleltem kurtán.
- Kicsi lány, tudod te kivel beszélsz?- kérdezte mire szembe fordultam vele. Azt hiszem láttam már valahol,ja megvan N-el szokott lógni.
- Ne kezdjünk most ebbe bele jó? Nincs jó kedvem. Majd visszatérünk rá legközelebb. – mondtam egyhangúan mire csak elmosolyodott.
- Hongbin. – nyújtotta a kezét.
- Nana. – ráztam vele kezet.
- Szóval kedves Nana ki miatt van rossz kedved?- kérdezte és közben az eget nézte.
- Egy hülye tapló. – szaladt ki a számon,a mellettem ülő fiú meg felnevetett.
- Szépen körbe írtad. A nevét és megtudhatom? Hátha ismerem. – mosolygott rám.
- Ismered. N az. – mondtam egyhangúan mire még jobban kiröhögött.
- Áhhh ezért voltál ismerős te vagy az a csaj. – mondta mire rá emeltem a tekintetem.
- Az a csaj?- kérdeztem vissza.
- Ja N szerint hisztis liba vagy,meg mi egyéb. – mondta nekem meg szikrákat szórt a szemem.
- Én esküszöm egyszer még kinyírom egy a girnyót. – mondtam mérgesen.
- Talán sokat mondtam?- kérdezte mosolyogva.
- Nem éppen eleget. – keltem fel mellőle mert hallottam a csengő hangját. – Örültem Hongbin. – köszöntem el tőle.
- Én is Nana. – intet nekem, lassan lépdeltem le a lépcsőn. Majd még lassabban lépdeltem a folyóson, még a tanárral is össze futottam akivel óránk lesz és segítettem is neki. Mikor bementem vele letettem az tanárira a dolgait majd vissza mentem a helyemre,N már a mellettem lévő padban ült és engem nézett.
- Hol voltál?- kérdi Leo.
- A tetőn. – mondtam mire N felpattant a helyéről.
- Hogy hol?- kérdi meglepetten.
- A tetőn,ahol találkoztam egy sráccal. Aki elmondása alapján te úgy írtál körbe hogy egy hisztis liba vagyok meg mi egyéb. – vágtam mérgesen a fejéhez, ő meglepetten  nézett rám és szólásra nyitotta a száját.
- Hogy te mekkora egy seggfej vagy. – mondta Lara engem védve, innentől kezdve mindenki elkezdett kiabálni.
- Elég csendet!- kiabálta el a matek tanár mire mindenki elhallgatott.
- Nana és Hackyeon kijönnek a táblához a többiek meg csendben megoldják a példákat. – Mégis mi folyik itt? Mit gondoltok ti magatokról?- szidta le a fejünket elég rendesen.
- Elnézést tanár úr. – mondtuk mind a ketten egyszerre.
- Mindketten bent marattok tanítás után és kitakarítjátok a termet. – mondta mire mind ketten meglepetten álltunk  a tanári asztal előtt.
- De tanár úr… - kezdett bele N de nem hagyta végig mondani.
- Nincs semmi de,mind ketten itt maradtok és vita lezárva,mindketten vissza a helyetekre NÉMA CSÖNDBEN. – emelte ki ezt a két szót. Égő fejjel mentem vissza a helyemre és ültem le Leo mellé aki pukkadozva ült mellettem.  Bele vertem egy kicsit a vállába mire még jobban pukkadozott. Óra végén kegyetlenül kiröhögött Ken-el együtt. Lara volt az egyetlen aki együtt érzett velem,legalábbis remélem hogy így volt.
- Ma hányadika van?- kérdezte Ken
- 8. – mondtam mire villám csapásként csapott belém a felismerés. – Basszus. – vertem fejbe magam elég erőteljesen.
- Nana hülye vagy?- kérdezte Lara.
- Ma van Daeho születésnapja. – mondtam nyomatékosan mire neki is elkerekedett a szeme.
- Elfelejtettem. – mondta Lara.
- Az még hagyján,de én is elfelejtettem. És a legjobb hogy semmit nem vettem neki. – ültem le a padomra szomorúan.
- Neked véged. – veregette meg a vállam Lara.
- Ne is mond. – temettem kezeim közé az arcom.
- Valami ötlet?- kérdezte Lara.
- Van. Én adok pénzt te veszel valamit Daeho-nak vissza jössz,oda adod. Én meg haza viszem. – mosolyogtam rá.
- Nem is tudom. – fontolgatta, elmosolyodtam mert ez azt jelenti hogy benne van de azért még jobban nyomatékosítani akartam. Felpattantam a helyemről és megölelgettem.
- Nekem van a világon a legjobb barátom. – szorongattam mire elnevette magát és vissza ölelt.
- Jó,de jössz nekem eggyel. – emelte fel a mutató ujját.
- Bármit kérhetsz. – kacsintottam rá.

A nap további része hamar elment,adtam Larának pénz hogy menjen vegyen valamit a tesómnak még mi kitakarítjuk az osztályt N-el.
- Na akkor hajrá. – vettem le az egyen ruhám kabátját és a székem háttámlájára tettem.
- Mit vársz mit csináljak?- kérdezte unottan.
- Mi lenne ha ki vinnéd a szemetet?- kérdeztem és meg sem várva a válaszát a kezébe nyomtam a kukát. Még ő levitte a szemetet és addig elkezdtem a padokat a rendes helyükre tologatni/tenni. Mire vissza ért már a fele megvolt, szó nélkül mellém lépett és kivette a kezemből, majd a helyére tette őket.
- Köszi. – köszöntem meg és közben a szekrényhez mentem hogy kivegyem onnan a seprűt és elkezdtem felsöpörni ott ahol már rend volt.
- A táblát le törlöm én,te úgy sem éred fel. – gúnyolódott velem,de most valahogy más volt. Nem volt az a bunkó modora mellette.
- Tehetek róla hogy csak ekkora vagyok. – löktem meg kicsit mire neki hirtelen rám meredt.
- Gyere csak ide. – kezdett el kergetni a krétás kezével,én meg futottam az életemért mint valami gyalog kakukk. Kezdtem fáradni már mikor a derekamnál fogva elkapott és magához rántott. Maga felé fordított és nagy szemeivel kémlelet. Meghökkenve néztem rá,zavarban voltam. De ez róla egyáltalán nem volt elmondható,csak szorosan fogott derekamnál fogva. Nem tudom miért de a szívem hevesen kezdett el verni,és éreztem hogy arcomat is kezdi elönteni a pír.

- Megjöttem. – nyitott ránk Lara mire fél másodperc alatt szétrebbentünk. Zavartan mentem a helyemhez és pakolásztam a cuccaim. Elég ciki helyzet alakult ki.