10.rész~Meglepő fejlemények

Nana powo:
Lassan teltek a napok és én egyre többet mentem fel a tetőre,nem akartam N közelében lenni. Sőt kész kínszenvedés volt egy légtérben lenni vele az órákon is. Többet voltam Hongbinnal mint a többiekkel,jobban megismertem és rájöttem,hogy ő nem olyan mint az a girnyó.
- Üdv itt fent. - köszönt Hongbin mosolyogva.
- Üdv néked. - ültem le mellé és hunyorogtam rá,mert a nap kiégette a retinám,vagyis ki akarta égetni.
- Tessék. - vette le a szemüvegét és nekem adta.
- Na hogy festek?- néztem rá mosolyogva.
- Jól áll,bár rajtam még jobb. - szívta a vérem. Nevetve megütöttem kicsit a karját,ő meg azt a szívességet tette hogy a kezét fájlalja mintha fájna neki.
- És ma mi a baj?- kérdezte kedvesen rám mosolyogva.
- Mi lenne?- kérdeztem vissza.
- Mért vagy itt fent?- kérdezte.
- Baj talán? Meghívó kell?- kérdeztem.
- Nem dehogy,de mikor feljössz általában ölni tudnál a szemeddel.- ismerete a tényeket.
- Jah értem. - esett le a tantusz. - Most semmi bajom,de nem akarom látni. -feleltem.
- Ennyire megbántott?- kérdezte komolyan.
- Eléggé,de nem mintha most tette volna először. - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Értem. - állt fel és nyitotta az ajtót,kérdően néztem rá. - Ideje menni mindjárt csöngetnek és gondolom te az épület másik felében vagy. - mosolygott rám,vállat rántva mentem be az ajtóm mire tényleg csöngettek. Megszaporáztam a lépteim és még a tanár előtt értem be a terembe, leültem a helyemre és elővettem a könyvem. Leo tekintete lyukat vájt az arcomba ezért felé fordultam. Egy kis cetlit tolt elém.
-”Mért mész folyton ki?Baj van?”- kérdezte a kis fecnin,elővettem a tollam és válaszoltam.
-”Semmi kedvem egy légtérben lenni vele”- írtam vissza.
-”Akkor mért nem szólsz nekem vagy valakinek?Aggódunk érted”- csúsztatta vissza a papírt.
-”Jobb ez így,és nem is vagyok egyedül”
-”Akkor kivel vagy?”
-”Hongbinnel”
- Kivel?!- kérdezte kicsit hangosan.
- Taekwoon hozzá kíván fűzni bármit is az órához?-kérdezte a tanár mérgesen.
- Elnézést. - kért bocsánatot,én meg lapítottam.
-”Te teljesen megörültél?Hongbinnel bandázol?”- jött vissza a kis fecni.
-” Nem olyan rossz ember mint hiszed,kedves és jó fej”
-”Te meg hülye vagy”
-”Meglehet,de te is”- írtam vissza. Kicsöngetéskor a helyemen maradtam,mert Leo nem akart elengedni. Komolyan megfenyegetett ha felmegyek a tetőre,vissza rángat ha kell a hajamnál fogva.
- Nana olyan rág voltál itt köztünk. - szorongatott Ken,Lara csak biccentett egyet és mosolyogva ült a padon. Nem sokkal később kisebb hangzavar alakult ki a terembe.
- Nana keresnek. - szólt az egyik osztálytársam,mire felkeltem a helyemről hogy oda menjek ki keres. De késő volt,megelőztek. Hongbin állt velem szembe és rám mosolygott,viszonoztam a kedves gesztusát.
- Kerestelek a tetőn,de nem voltál. Gondoltam megnézlek itt. - jött felém.
- Megnézted,láttad és most már mész is. - felet helyettem Leo.
- Haver neked mi a bajod?- kérdezte Hongbin.
- Nekem semmi,csak nincs kedvem senkit felrúgni ha Nana sír majd. - vágta rá Leo.
- Gondolod,hogy engem kell majd?Szerinted mért nincs soha a terembe?Ha annyira jól ismered te is tudod,hogy nem miattam. - vágta rá gondolkozás nélkül.
- Akkor ki miatt?- kérdezte Ken tőlem. Félve fordultam Hongbin felé aki vette a lapot és megfogta a kezem.
- Az maradjon az ő titka,de ha nem baj most kiviszem egy olyan helyre ahol még jól is érzi magát. - húzott ki a teremből. Vissza nézve láttam ahogy Lara már nem mosolyog,Leo mérgesen néz rám,Ken nem érti most mi a baj és N aki Ravival állt egymás mellett engem nézett. Az udvarra érve elengedte a kezem és felé fordult.
- Gondolom most mindenki rólunk beszél majd. - törtem meg a csendet elsőnek.
- Engem egyáltalán nem érdekel,de N-t annál jobban. - mondta mosolyogva.
- Hogy?- kérdeztem,de nem válaszolt csak a hátam mögé mutatott. Ravi és N jöttek utánunk,még hozzánk nem értek meg sem álltak.
- Haver beszéljünk. - lépett Ravi Hongbin mellé,Hongbin rám nézett és kacsintott egyet majd otthagyott N-el. Álltam egy ideig vele szembe,majd meguntam és leültem a padra. N is követte a példám és mellém ült.
- Ennyire nem bírsz bent lenni?- kérdezte N.
- Nem. Annyira nem bírlak,hogy nem akarok veled egy légtérbe lenni. - válaszoltam semmit mondóan.
- Ez mégis minek köszönhető?- kérdezte.
- Ne csinálj úgy mintha nem tudnád. Néha normális vagy néha meg nem. A legtöbb esetben egy tahó vagy,de néha meg tudsz lepni mikor jó kedved van és egy kicsit is normális vagy. De tudod mit agybajt kapok a hangulat ingadozásaidtól,kezd elegem lenni,hogy nem tudom mi a bajod velem,de most már nem is érdekel. Én nem erőltetem meg magam feleslegesen.- mondtam végig a szemébe nézve. - Persze irodalomban segítek,mert a tanár rendelte el. De többet nem akarok vele egy helyen lenni. - keltem fel a padról és vissza se nézve elindultam a bejárat felé.
- Az én verzióm nem is érdekel?- kapott a kezem után.
- Jól mondod,nem érdekel. - válaszoltam hidegen.
- Pedig jobb ha figyelsz mert elmondom. Mióta megláttalak felforgattad az egész világom,semmi sem olyan mint régen. Olyan dolgok idegesítenek ami eddig nem és mindennek te vagy az oka. - mondta mire elmosolyodtam.
- És ez engem mért is érdekel?- kérdeztem mosolyogva,nem mondott semmit de láttam,hogy ez most nem igazán esett jól neki .Mikor már meguntam a várakozást vissza mentem a terembe és leültem a helyemre,nemsokkal utánam N is bejött. Rá sem nézve ültem a helyemen.
- Oké mivel a napokban szépen mondva leszartál minket ma elmegyünk a játékterembe és bolingozunk egy jót. - ült fel a padomra Lara.
- És a húgodra ki vigyáz?- kérdeztem.
- Ő is jön velünk. - vont vállat.
- Oké,felőlem. De készülj,mert elverlek. - kacsintottam rá.
- Akkor suli után ti mentek,én meg elmegyek a manóért és ott találkozunk. - szállt le a padomról és mente vissza a helyére.
- Kikkel megyünk?- kérdeztem kis szünet után.
- Leo,Ken meg még páran. - nézett vissza és leült Ken mellé aki mosolyogva figyelt. Leo felé fordultam aki megint valami könyvet olvasott,fél szemmel rám nézett majd letette a könyvet.
- Mond ne kímélj. - mosolygott rám.
- Köszönöm.
- Mit?
- Hogy nem hagysz magamra még ha én azt is akarom,ezt is te csináltad nem?- mosolyogtam rá.
- Lehet. - válaszolta és elővette a telefonját,elvette az enyém és valamit nyomkodott rajta.
- Ez az én számom,ha bármi baj van ne félj felhívni. - mondta. Mosolyogva tettem el a telefont és közben bólintottam egyet. A további órák rettenetesen gyorsan teltek,arra eszméltem fel hogy a boling cipőm kötöttem be a széken ülve. Lara átvette az irányítást és csapatokra osztott minket. Az én csapatomba voltak: Leo-Hongbin-N, Laráéba: Ken-Ravi-Hyuk és a kis prücsök pedig mindig mással volt. Így játszottunk mi egymás ellen.
- Oké én nem vesztek,sose vesztek. Nem most fogom elkezdeni. - kacsintottam Larára és elgurítottam a boldog labdám és taroltam. Mosolyogva fordultam felé és magabiztosan ültem le.
- Ügyes. - pacsizott le velem Hongbin és Leo. N a padon ült és engem nézett,nem foglalkoztam vele sokat leültem vele szembe és beleittam az innivalómba Tovább ment a játék és fej-fej mellett haladtunk,nagyon szoros lett a meccs.
- Olyan lincs hangulat van nem?- kérdezte röhögve Ken.
- Te csak hallgass. - mordultam rá és közben Hongbint szugeráltam.
- Drága Nana mi lenne ha nem égetnél lyukat a hátamba?- röhögött fel Hongbin és hátra nézett.
-Ha vesztünk véged. - mutattam rá.
- De ha nyerünk randizol velem. - kacsintott rám.
- Vagy nem. - vágtam rá gondolkodás nélkül,ő felnevetett és gurított. Vissza fojtott lélegzettel néztem ahogy a mi kis golyónk gurul és a végén tarolt. Hangos kiáltással ugrottam fel és Leo nyakába vetettem magam,majd pacsiztam Hongbinnel is. N elém lépett és a kezét nyújtotta,vonakodva de belecsaptam és rá mosolyogtam.
- Oké csaltatok. - röhögött Ravi és közben Hongbin nyakába vetette magát.
- Vagy csak bénák vagytok. - vágta rá egyből a csapattársam.
- Unni akkor most én is vesztettem?- nézett fel rám Lara húga. Mosolyogva guggoltam le a kis prücsök elé és megsimogattam a kezét.
- Te velünk voltál,te is nyertél.- tártam ki a karom,ő nevetne megölelt.
- Még a húgod is elárult. - nevetett Ken Larán aki elképedve nézte a húgát aki velem spanolt le az előbb.
- Egyértelmű,nem akar vesztes lenni. Komolyan néha elgondolkodom,hogy lehet az én húgom és nem a tied. - nevettem Larán aki csak megcsapta a karom és elvette tőlem a húgát.
- Tehát randizunk csillagom. - karolta át a vállam Hongbin.
- Ilyet nem mondtam. - léptem kia az öleléséből és Leo mellé léptem.
- Eszünk valamit?- mosolyogtam rá.
- Persze a vesztes csapat fizet. - mondta mire az előttünk haladók megtorpantak és hátra fordultak.
-Mit fizetünk mi?- kérdezte Ken döbbenten.
- A kajánakat,ti vesztettetek. Értelem szerű,hogy valamivel fizetnetek kell mert vesztettetek. - vont vállat padtársam. Mosolyogva mentem mellettük és közben a telefonom nyomkodtam és bőszen sms-t írtam bátyámnak,hogy levertük Laráékat bolingban és most megyünk kajálni.
- Kivel beszélsz?- lépett mellém N.
- Nem mindegy?- vágtam vissza bunkón.
- Muszáj így viselkedned?- kérdezte komolyan.
- Muszáj úgy tenned mintha jóban lennénk?- vágtam vissza gondolkozás nélkül.
- Tudod néha nagyon idiótán tudsz viselkedni. - vágott vissza dühösen. Rá kaptam a tekintetem és legszívesebben leordítottam volna,hogy miatta vagyok ilyen. Helyette vettem egy mély levegőt és rá mosolyogtam.
- Akkor ne radojuk egymás idejét. - feleltem és elmentem mellette.
- Na azt már nem. - rántott vissza. - Srácok mi most megyünk,majd találkozunk. - mondta N és a kezemnél fogva rángatott maga után. Próbáltam kirángatni a kezem a keze közül,de nem sikerült. Erősebb volt nálam,hátra néztem hátha segít valaki,de mindenki meglepetten álltak a helyükön és utánunk néztek. Mikor rájöttem hogy esélytelen a szabadulásom,feladtam és minden ellenkezés nélkül mentem utána. Érezhette,hogy nem rángatom már a kezem ezért lazított egy kicsit a szorításán de nem engedett el. Nem is figyeltem merre megyünk,csak akkor néztem fel mikor N megállt és én neki mentem. Egy rohadt nagy ház előtt álltunk meg,két szintes volt és gyönyörű. Fogalmam sem volt minek jöttünk ide,vagy kihez.
- Megjöttünk,gyere. - nézett rám majd beütött egy kódot és kinyílt a nagykapu.
- Itt laksz?- kérdeztem halkan.
- Itt,de nyugi nincs itthon senki. - mosolygott hátra rám és tovább húzott. Mikor beinvitált,vagyis berángatott az ajtón csak ámultam milyen szép is a ház. Elegancia tükröződött a ház belsejének elrendezéséről. N még mindig fogta a kezem és elindult a lépcső felé,vonakodva de nem volt más választásom követtem. Egy szobáig meg sem állt benyitott és bevezetett,aztán becsukta az ajtót és bezárta! Kerek szemekkel néztem rá,nem tudtam mire vélni ezt a cselekedetét.
- Na most hogy rohadtul nem tudsz elmenni leülsz és megbeszéljük ezt az egészet. - mondta én meg elröhögtem magam.
- Elhoztál hozzátok,a szobádba,bezártad az ajtót. Mindezt csak azért hogy megbeszéljük a dolgokat?- kérdeztem nevetve.
- Ja. - vágta rá.
- Te megörültél. - mondta komolyan.
- De te tehetsz róla. - jött közelebb hozzám.
- Persze mindig mindenről én tehetek,erről a helyzetről is nem?- kérdeztem cinikusan.
- Valamilyen szinten igen. - mondta N,nekem meg kikerekedett a szemem.
- Valamilyen szinten? Most csak szívatsz igaz? Te kezdet az egészet,te szidtál a hátam mögött,te bunkózol velem indokok nélkül. - kiabáltam vele.
- Indokot akarsz?- kérdezte és közben felém lépkedett,én ösztönösen hátráltam még az asztalig nem értem. - Te vagy az indok,te miattad van mindez. - nézett a szemembe.
- Te meg vagy örülve.- mondtam,bár már halkabban.
- Lehet,de miattad. - fogta meg az arcom,én elfordítottam a tekintetem róla. - Te tehetsz mindenről,arról is hogy néha agyonverném a saját haverom mert veled van,vagy mert csak beszél veled. - mondta még mindig,lassan felé fordultam.
- Féltékeny vagy?- mosolyogtam.
- Igen. - jött a komoly válasz amire nem számítottam,azt hittem elenged és eltávolodik tőlem,de nem ez lett. Egyre közelebb és közelebb férkőzött hozzám,persze én próbáltam hátrálni de nem tudtam hová. Derekamhoz nyúlt és magához rántott,szemeire kaptam a tekintetem,hogy bármit is kiolvassak belőle,de semmi. Próbáltam eltolni magamtól,minden próbálkozásom ellenére csak szorosabban tartott. Lassan kezdett közeledni felém,pár milliméter választott el tőle. A szívem a nyakamban dobogott,a vérem csak úgy zubogott az ereimben. N pólóját markoltam meg és vártam mi sül ki ebből,mindenre számítottam csak arra nem amit tett. Nem csókolt meg,pedig biztos voltam benne hogy meg akar,ám meggondolta magát és lágy csókot hintett a homlokomra és szorosan megölelt.
- Semmit nem akarok megbánni. De legfőképp azt nem akarom,hogy haragba legyünk. - morogta a fülembe.
- Jó. - adtam be a derekam.
- Akkor szent a béke?- kérdezte halkan.
- Csak ha komolyan gondoltad és ha bocsánatot kérsz. - makacsoltam meg magam. Mosolyogva eltolt magától és a szemembe nézett.
- Egy menthetetlen idióta vagyok,aki megbántott. Pedig nem gondoltam komolyan,sajnálom. - nézett mélyen a szemebe,nem tudtam mit mondani csak hümmögtem és bólintottam egyet.
- Éhes vagyok. - törtem meg a csendet. N felnevetett és kinyitotta az ajtót,gyorsan kispuriztam és megvártam a lépcső alján.
- Ennyire nem lehetsz éhes. - nevetett rám.
- Pedig de,és már régen ennék ha valaki nem rángatott volna ide. - durciztam kicsit.
- Hogyne fogd rám. - karolta át a vállam és kivezetett a házból.
- Hát rád is fogom. Mert te rángattál ide. - mondogattam tovább.
- Jól van na,amúgy tudjuk,hogy hova kell menni?- kérdezte N.
- Nekem lövésem sincs. - vontam vállat.
- Akkor vagy keresünk egy helyet és beülünk ketten vagy felhívunk valakit. - latolgatta az esélyeket N.
- Telefon. - vettem elő az enyém,de abban a pillanatban merült le.
- Ez szívás. - röhögött ki N és elővette az övét. Neki is ki volt kapcsolva az övé is lemerül.
- Te mondod mi zsenikém. - röhögtem ki.
- Na jó akkor beülünk valahová. - zárta le a témát N és megfogta a kezem. Egy kicsit megilletődtem mikor a kezem fogta és nem a karom. Egy kis eldugott étterembe mentünk. N mondta,hogy gyakran jár ide mert nagyon finomak az ételek,ezért ő rendelt nekem is. Még vártuk,hogy meghozzák a lassan már vacsoránkat sokat nevettem,N végig oltott mindenkit. Hogy ő mért néz ki így és az ezekhez hasonló,könnyeimet törölve nevettem és féltem hogy kitesznek minket. N megnyugtatott,hogy nem,ő már annyit volt itt hogy,lassan már törzsvendég itt. Mikor letették elém az ételt először féltem beleenni,nem volt valami étvágygerjesztő.
- Nyugi nem mérgezett. - mosolygott rám N.
- A bátyám kajáját túléltem,ez nem hiszem,hogy azon a szinten van. Csak elgondolkoztam. - válaszoltam.
- A bátyád tud főzni?- kérdezte meglepve két falat között.
- Nem,épp ez az ijesztő benne. - röhögtem fel N-el együtt.
- De túlélted. - mondta.
- Jah gyomorrontással. - elevenítettem fel az emléket.
- Most szak szívatsz igaz?- kérdezte komolyan.
- Nem,komolyan. Két napig majdhogynem a fürdőben éltem. - válaszoltam mosolyogva.
- Ezt nem hiszem el. - makacskodott.
- Na jó majd holnap mondom neki,hogy mondja el neked mi volt. - vontam vállat és végre enni kezdtem. - Ez nagyon finom. - mosolyogtam és ettem tovább.
- Én mondtam. - kacsintott rám N és folytatta az evést. Tíz perc alatt mindent elpusztítottunk.
- Ez finom volt. - ittam a narancslevemet.
- Fizetek és haza kísérlek. - állt fel az asztaltól és a pulthoz ment és fizetett,majd vissza jött értem.
- Köszönöm. - néztem fel rá.
- Semmiség. - vette el a táskám és a vállára vette,majd ismét megfogta a kezem és elindult. Nem zavart hogy fogja a kezem,sőt talán még tetszett is egy kicsit. De ezt még magamnak sem akartam bevallani akkor. Lassan haladtunk hazafelé,ez persze N miatt volt mert mondta,hogy ne siessünk mert most evett és nem akar rosszul lenni. De szerintem nem ez volt az indok,de csak szerintem. Bár nála ezt sem lehet tudni,mint ahogy semmi mást. Mikor a házunkhoz értünk megállt a kapuban és felém fordult,néma csendben néztünk egymás szemébe.
- Na lassan indulok én is haza. - nézett mélyen a szemebe.
- Rendben,köszönöm még egyszer a vacsorát. - mosolyogtam rá.
- Ugyan nincs mit. - simogatta meg a kezem és lassan felém hajolva egy lágy csókot hintett a homlokomra. Nagyra nyílt szemekkel néztem egyenesen előre,mikor eltávolodott tőlem és rám kacsintott majd elindult a hazafelé vezető útján. Egy ideig még néztem a távolodó alakját majd nagyot sóhajtva bementem. Gyorsan köszöntem a szüleimnek és elújságoltam a hírt hogy nyerünk a bolingban,de őket ez nem érdekeltem mert állításuk szerint én nem vettem fel a telefonom és ők már vagy ezerszer hívtak és hogy azt hitték elraboltak vagy valami. Tíz kemény percembe tellett elmagyarázni,hogy lemerült a telefonom,és ezért nem tudtak elérni. Utána az jött hogy akkor mért nem kértem el valamelyik barátom telefonját hogy haza szóljak. Én meg védekeztem,hogy akivel voltam osztálytársamnak is lemerült a telefonja,és amúgy sem szoktam hazatelefonálni csak akkor ha tényleg későn jövök haza. Nagy nehezen de felfogták a dolgokat és felengedtek a szobámba ahol tesóm fetrengett az ágyamon.
- Hallom elszöktél egy sráccal. - nézett rám Daeho.
- Tessék?- kérdeztem vissza és közben lepakoltam a cuccaim a székemre.
- Lara felhívott hogy azzal az N sráccal elmentetek valahova. Csinált veled valamit?- kérdezte és közben komolyan nézett rám.
- Nem semmi nem volt,csak elvitt kajálni. - mondtam mosolyogva.
- Akkor jó,nem kell agyon vernem senkit. - sóhajtott fel én meg elnevettem magam és mellé ugrottam.
- Ilyenkor bírom,hogy van egy nagy erős bátyám.- mosolyogtam rá.
- Na mit akarsz?- röhögött fel.
- Semmit,komolyan. - feküdtem mellette nyugodtan.
- Na azé,mert nincs pénzem. - ült fel és rá csapott a lábamra.
- Yaa, ez fájt te barom. - dörzsölgettem a combom ami égett,röhögve ment ki a szobámból és maga mögött becsukta az ajtót. Így megint egyedül voltam a szobában a gondolataimmal,az agykerekeim csak úgy forogtak mint a fogaskerekek. Lassan és megfontoltan fürödtem meg és lefekvés előtt még gyorsan feltettem a telefonom a töltőre és bekapcsoltam. Miközben az ágyam készítettem össze megcsörrent a telefonom. SMS-em jött N-től,kíváncsian nyitottam meg az üzenetet.
„Álmodj szépeket Nana”-ez állt benne,mosolyogva nyomtam rá a válasz gombra és írtam vissza.
„Neked is szép álmokat N”- küldtem el az üzenetet és mosolyogva feküdtem le,rögtön el is aludtam.

9.rész~Benne vagy?~

Lara pov
Vagy az ötödik bolt után végre sikerül megtalálnom a megfelelő ajándékot Daeho-nak. Kapni fog tőlünk egy Hugo Boss parfümöt és a vicc kedvéért egy Plaboy magazin előfizetést és ahogy ismerem drága barátnőmet még elküldene engem óvszerért is ha a viccnél tartunk ezért vettem azt is. Miután mindent beszereztem amit kitaláltam visszaindultam a suliba ahol benyitva a terembe elég érdekes látvány fogadott. Nana és N eléggé félreérthető helyzetben álltak a tábla előtt. Amint elkiáltottam magam szét rebbentek és igyekeztek úgy csinálni mintha semmi nem történt volna de én éreztem a szikrát ami köztük volt és tuti ha nem nyitok be akkor elcsattant volna a csók.
-Bocsi a zavarásért srácok.
-Szia Lara-köszöntek- Öhm, Hyuk valamiért keres és nagyon idegesnek tűnt amikor itt volt, szóval szerintem keresd meg. Javasolnám a tetőt- nézett rám N.
-Okés köszi, akkor szerintem megkeresem mielőtt még meggyilkolna az a vadbarom.
Ránéztem a barátnőmre, nagyon érdekes fejet vágott ezért nevetve elmentem. Elindultam a tető felé vezető lépcsőn amikor hangokat halottam.
-Mondd el neki,hogy szereted, semmit nem vesztesz vele, vagy simán csak pofon vág és soha többet nem szól hozzád, de az nem a te hibád lenne-mondta az egyik hangocska ami szerintem Ravi-hoz tartozott, bár cseppet sem biztos.
-Kösz tesó igazán nyugtatólag hatsz az emberekre-nevetett a másik aki szinte biztos ,hogy Hyuk volt ezer közül is felismerném ezt a bársonyos hangot. 
~Jézusom Lara, mit beszélsz?~
-Komolyan mondtam, mondd el neki
-Rendben majd átgondolom
-Na de mennem kell,cső haver
-Csá
-Öhm, szia Lara Hyuk már keresett-szólt oda nekem Ravi amikor elhaladt mellettem a lépcsőn és szerintem föl se tűnt,hogy hallgatóztam.
-Itt vagy? Mindenhol kerestelek már-esett nekem az immáron sokszor említett személy.
-Miért kerestél?
-Azért mert.....
-Gyorsabban ha lehetne nem érek rá-vetettem oda bunkón.
-Szóval én sz..-e...-r...-e
~Nyögje már ki komolyan~
- Szert
~Ma fene komolyan betűnként fogunk haladni?~
-Nekem erre nincs időm, bocs-indultam le a lépcsőn, már két lépcsőfokot megtettem amikor rántást éreztem a karomon.
-Állj már meg én fogok most beszélni és neked nincs jogod elmenni-vágta oda keményen a szavakat-Szóval szeretném a segítségedet kérni-nézett rám
~Miért érzem magam csalódottnak? Talán másra gondoltam a szeret-előtagból?? Nem tudom mi van velem, Lehet jobban kedvelem őt mint gondolnám??~
-Na segítesz?
-Miben?
-A táncversenyben.
-Sajnálom, mondtam már,hogy nincs időm táncolni.Miért is olyan fontos neked, most így hirtelen?
-Mert csak, elégedj meg ennyivel.
-Bocs pontos indok hiányában nem áll módomban segíteni neked-rántottam ki a karom ujjai fogságából és elfutottam a helyszínről faképnél hagyva őt akiről tudom, nagy feladat volt neki,hogy bárkitől is segítséget kérjen.

A terembe visszaérve már csak Nana volt ott.
-Na mi volt az a majdnem csók?
-Miről beszélsz te?-kezdte el zavartan csavargatni a haját.
-Én?? Csupán csak arról,hogy majdnem lenyomta a nyelvét a torkodon ha nem jövök közbe.
-Mi volt Hyuk-kal?
-Semmi-válaszoltam és tutira venném,hogy el is pirultam.
-Aham-nézett rám a barátnőm mindent tudóan.-Mit vettél ajándéknak?
-Csak apróságokat-nevettem
-Hallod ez a parfüm egy vagyon
-Nem feltétlenül, le volt akciózva és az árához képest jó volt, a többi miatt meg egyáltalán nem néztek hülyének az eladók.
-Nagyon ütős lesz ha meglátja-nevetett fel hangosan Nana-Köszi,hogy bevásároltál.
-Mehetünk, mert el kell ugrani az oviba a kis hercegnőmért.
-Persze, Hae is jön köszönteni?
-Kénytelen lesz-nevettem.
Szépen lassan elindultunk az óvoda felé, ahol meglepetésbe volt részünk.Na kivel találkoztunk a  sarkon, na kivel?
-Hello csajok-köszönt ránk drága bátyám.
-Nem úgy volt,hogy én jövök  Lau-ért?
-De csak gondoltam csodálatosságom is megtiszteli az intézményt a jelenlétével-nevetett.
-Egós majom vagy-mondtam neki a nevetésem visszaszorítva, barátnőmnek nem sikerült mert ő majd összeesett a röhögéstől.
Miután kikértük a manót az oviból, elindultunk a Kim rezidenciára, Hae is beleegyezett, mert állítása szerint rég látta a cimbiét.
-Daeho-kiáltottunk neki a nappali közepéből.
-Mi van?- trappolt le a lépcsőn.
-BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!-kiabáltuk mindannyian.
Átadtuk az ajándékot amin nagyon jót kacarászott bár Lau elöl el is dugta gyorsan. A délután amúgy nagyon gyorsan elment min pedig szépen hazaballagtunk, megtettük a kemény pár utca távot.
Lefekvés után végül arra jutotta,hogy valahogy megoldva segítek Hyuk-nak mert biztos nyomós oka volt ,hogy pont ő kér segítséget valakitől akit tudtom szerint ki nem állhat.
Már majdnem elaludtam amikor kopogást hallottam az ablak felől nagy nehezen felálltam és elhúzva a függönyömet megnéztem mi lehet az.Nem láttam semmit ezért visszafeküdtem talán csak képzelődtem.Sikeresen betakaróztam amikor megint halottam, azonban amikor kinéztem egy sötét alakot láttam velem szemben a fának támaszkodva, mivel nekünk földszinti lakásunk van, így ha nagyon meg akarnék szökni csak ki kéne ugranom az ablakon. Egyik pillanatról a másikra elindult felém az árny, amikor odaért elém akkor tudatosult bennem,hogy nem mást mit a hőn szeretett iskolatársam, Hyuk. Kinyitottam az ablakot,hogy ne keljen kiabálva hozzászólnom mivel elég jól szigetelt.
-Mit keresel itt este 11-kor?-suttogtam.
-Csak beszélni szerettem volna veled. Délután nagyon kemény voltam veled és szeretnék azért bocsánatot kérni, szóval bocsánat- nevette el magát.
-Oké, jó most már elmondhatod ,hogy mi a fene bajod van.-furcsán néz rám, mintha a magyarázatomra várna- Segítséget kérsz tőlem, majd bocsánatot, te tuti nem az a Han Sang Hyuk vagy akit én megismertem, mert ő folyton bunkózott velem amikor csak látott nem,hogy elnézést kér tőlem.
-Honnan veszed,hogy nem ez az igazi énem?-hajolt hozzám közelebb.
-Most már maga sem tudom mit higgyek-suttogtam alig hallhatóan a szavakat.
-Bemehetek?-kérdezte az ablakra mutatva.
-Gyere-mondtam neki és arrébb álltam,hogy be tudjon mászni.
~ Jézusom Lara, te normális vagy???~
-Szóval, kérlek táncolj velem a versenyen-fogja meg a kezem.
-Nem tehetem dolgozni fogok közben meg Lau-ra kell vigyáznom mert Hae nemsokára megy a turnéjukra és senki nem tudna a tesómra vigyázni
-Ha nem lennének ezek a gondok akkor belemennél?
-Talán, de miért olyan fontos neked ez?
-Valamiért
-Én is elmondtam az indokaimat/okaimat, most te jössz!
-A volt táncpartnerem is indul a duón, és azt hajtogatja nekem,hogy nélküle képtelen vagyok megnyerni mert nincs még egy partner aki hajlandó táncolni  egy olyan két ballábassal mint én.
-Te jól táncolsz, tuti,hogy több van emögött.
-Milyen aranyos kis plüssöd van-terelt el a témát.
-Hagyd békén, tedd vissza az ágyamra-szóltam rá-Add vissza-amikor nyúltam volna érte akkor már magasba tartotta,hogy véletlenül se érjem el, bárhogy ugrándoztam érte nem adta vissza. Megbotlott valamibe és hátra estünk pont az ágyamra, mint a gagyi tinifilmekbe és most jönne a csók, mi?
De nem itt és nem most, már éppen hajolt volna közel hozzám amikor benyitott drága bátyuskám.
-Itt meg mi az isten nyila folyik?
-Semmi, Hyuk már ép menni készül, te meg menj ki a szobámból már késő van-mondtam neki mivel láttam ,hogy menten elalszik
-Jó de azonnal induljon amint becsukom az ajtót!
-Oké
-Hol tartottunk?-kérdezte a plüsstolvaj amit Hae kiment.
-Ott,hogy mész.
-Már mászott ki az ablakomon amikor félig kint volt én meg már csuktam volna be az ablakot akkor hirtelen visszahajolt és egy puszit nyomott a számra.Ledermedve álltam az ablakba és már csak akkor eszméltem fel amikor egy hatalmasat dörgött az ég. Nem tudom mennyi ideig állhattam az ablakban de egy hideg fuvallatot érezve mentem becsuktam, és elmentem véglegesen lefeküdni.


-MICSODA????-lepődött meg reggel a suli előtt a barátnőm.
-Igen, de halkabban ha lehetne.
-Akkor most mi lesz?
-Nem tudom, de táncolni akarok
-Majd amíg gyakoroltok én vigyázok a manóra
-Komolyan?? Megtennéd? Istenem, de szeretlek-öleltem meg Nanát-Maximum csak egy hónap, nem tudom pontosan mikor van a verseny
-Igazán semmiség-rántott vállat-De nyernetek kell
-Oké főnök, de siessünk mert mindjárt becsöngetnek.
-Merre jártatok?-kérdezte Ken miután beértünk a terembe.
-Meg kellet beszélnünk dolgokat-suttogtam neki mivel bejött a tanár.
-Köze van Hyuk-joz és N-hez?-kérdezte szemöldökét húzogatva.
-Nem, miért lenne?!
-Csak mert hallottam egy s mást
-Mit hallottál?
-Kérem Miss és Mr.Lee-t,hogy fogják be a kis szájukat mert éppen órát tartanék-szólt ránk a tanár
-Elnézést- feleltük egyszerre és az előző témánkat hanyagoltuk is.
-Lara nem is mondta,hogy összeházasodtatok-jött oda nevetve Nana a szünetbe.
-Ti vagytok az új álompár-nevetett Leo is 
-Mi történt?-jött oda Hyuk
-Ken és Lara immáron férj és felesség-válaszolt nevetve N.
-Csodás-mondta , majd kiviharzott a teremből 
-Itt valaki féltékeny-húzogatta a szemöldökét Leo
-Megyek megnézem-mentem utána.
-Han Sang Hyuk azonnal állj meg!-kiáltottam rá.
Nagy nehezen utolértem és kérdőre vontam, de ő nem mondott semmit és inkább faképnél hagyott megint.
-Pedig én még táncoltam is volna veled-kiabáltam utána, majd visszabaktattam a terembe.
-Na mi van?
-Durca-válaszoltam majd elnevettem magam.
A nap ezen kívül teljesen eseménytelenül telt, Hae holnap fog elmenni a turnéjára így már elkezdtük a búcsúzkodást ami szerintem mind hármunkat megviselt.

8.rész~Ebből még mi lesz?

Nana powo:
Reggel halál komásan keltem fel, eleinte azt sem tudtam merre vagyok fejjel előre. Ami érthető is volt mert keresztben feküdtem az ágyamon,amit még most sem tudom hogyan viteleztem ki. Ásítozva mentem a fürdőbe hogy fogat mossak meg mi egyebek. Miután készen voltam vissza mentem a szobámba és felvettem az egyenruhám, táskámmal együtt mentem le a konyhába. Daeho már lent volt és müzlit vett,leültem vele szemben és én is azt kezdtem el enni.
- Felkeltél?- nézett rám sandán.
- Ühüm. – hümmögtem tele szájjal.
- Nem felejtettél el valamit?- kérdezte mire rá emeltem a tekintetem.
- Öhm nem,nem hiszem. – ettem tovább mire mérgesen felkelt és ott hagyott.
- Elmentem,zárd be az ajtót. – mondta és már ott sem volt.
- Ennek meg mi a baja?- kérdeztem magamtól, mivel nem találtam rá választ tovább ettem. Majd elindultam a suli felé. Lara az ajtóban várt.
- Szia. Mi a baja Daeho-nak?- kérdezte mosolyogva.
- Szia,kettőt és könnyebbet. – vontam vállat és bezártam az ajtót. – Kérdezte hogy nem felejtettem-e el valamit, miután mondtam hogy nem felkelt és ott hagyott. – mondtam mire gondolkozni kezdett.
- Passzolok én is. Tényleg mi volt tegnap?- tért ki másra Lara. A tegnapra gondolva elvörösödtem és zavarba is jöttem.
- Ne akard tudni. – emeletem fel a kezeim.
- Így még jobban érdekel. – vert egyet a vállamra barátnőm.
- Hát mikor megjött akkor éhes voltam szóval megkérdeztem,hogy nem-e kér ő is. Azt monda kér,elkezdtem kiszedni két tányérba mire átkarolta a derekam. Aztán nem akart tanulni és lefeküdt a nappaliban, engem is maga mellé rántott. Még jó hogy Daeho oppa megjött, aztán mielőtt elment megpuszilta az arcom . – hadartam el egy szuszra.
- Ehhhhhhh?- reagálta le ennyivel Lara az egészet. – És utána?- kérdezte kíváncsian.
- Mondom elment. – mondtam és közben oda értünk a suli elé.
- Sziasztok. – köszöntünk egyszerre Larával mire elnevettük magunkat.
- Itt az én csajom. – ölelt meg Ken én meg nevetve veregettem meg a vállát.
- Na elég lesz. – húzott el Leo Kentől.
- Hééé…- kezdett bele Ken de félbe szakítottam.
- Ken hogy lehetsz ilyen? Lara ott áll egyedül. – mondtam mire Ken odalibbent Lara mellé és már szorongatni kezdte. Én addig lepacsiztam Leoval.
- Nana szakadjon rád az ég. – hangzottak el eme kedves szavak barátnőm szájából. A csengőt hallva mindenki elkezdett rohanni,valaki elkapta a csuklóm és húzott. A terem elé érve hirtelen megtorpant én meg neki csapódtam.
- Bocs. – emeltem fel a fejem és N-el találtam szembe magam.
- Semmi. – fújta ki a levegőjét és megigazította a haját majd benyitott a terembe. Nagy szerencsénkre a tanár még mindig nem volt bent,csak utánunk ért be.
- Jól eltűntél. – ült le mellém Leo.
- N magával húzott. – suttogtam mert elkezdődött az irodalom. Feleltetés volt és ki felelt na ki? Hát persze hogy N. A víz levert mikor meghallottam a nevét, ő meg csak nyugodtan felállt és kisétált a tanári asztalhoz. Leült a székre és belekezdett a felelésbe. Végig az ujjaimat tördeltem,és figyeltem minden egyes válaszát.
- Nyugi nem lesz gáz. – mosolygott rám Leo.
- Remélem mert ha igen végzek vele. – motyogtam. Észre se vettem de mikor megint felnéztem N már a helyén ült. Utána a a tanár maratoni diktálásba kezdett, óra végére majd le szakadt a kezem. Mikor kicsöngettek elköszöntünk a tanártól és a fél osztály ki is ment,én fél örült állapotban rohantam le kb N-t aki a székén ült és a telefonját nyomkodta. Kikaptam a kezéből mire rám nézett.
- Mit akarsz?- kérdezte flegmán,vissza akartam szólni de inkább lenyeltem. Vele szemben leültem és vettem még egy mély levegőt aztán ránéztem.
- Hányasra feleltél?- tértem a lényegre.
- Most komolyan ezért vetted el a telom?- kapta ki a kezemből és folytatta azt a tevékenységét amit én szakítottam félve.
- Hányasra feleltél?- hajoltam kicsit közelebb hozzá,elvesztem a nagy barna szemeiben.
- Hármast kaptam rá. – hozott vissza az elmélkedésemből, mikor meghallottam elfeküdtem a padján és hálát adtam istennek.
- Más?- kérdezte bunkón,mérges lettem rá.
- Nincs. – mondtam és kimentem a terem elé,Leo utánam jött.
- Most meg mi van?- támaszkodott mellém és közben az ablakon nézett ki.
- A belem kidolgozom hogy ne bukjon meg,erre mi a hála? Hogy halál paraszt velem. Még egy tetves köszönömöt sem tud kinyögni?- mondtam mérgemben.
- Te sem vagy vele kedvesebb. – mondta Leo őszintén. – És ő sem olyan bunkó mint mutatja. – simogatta meg a vállam.
- Tudom,de ha ő bunkó akkor én mért erőltessem meg magam hogy normális legyek vele? Nem az én stílusom hogy nyaljak valakinek. – vontam vállat.
- Nyugi csak normalizálódik a helyzetetek. – mosolygott rám és bement az osztályba,én még ott maradtam az ablakba és néztem a kinti tesi órát.

N powo:
Reggel minden a szokásos volt Ken letámadta Nanát én meg majd felrobbantam,aztán meg Leo is ölelgeti. Mi van velük,mindenki mindenkit ölelget. Arra lettem figyelmes hogy becsengettek,gondolkozás nélkül kaptam el Nana kezét és rohanni kezdtem. Terem elé érve megálltam ő meg nekem esett. Elmotyogott egy bocsánatot,majd bementünk. Irodalom jött és persze én feleltem. Össze szedtem mindent amit Nana mondott és elhadartam neki,ő meg egy hármast adott mondván így nagyobbat javítok. Mikor vissza mentem a helyemhez láttam hogy Nana és Leo beszélgetnek. Ne basz fel hogy ezek végig beszélgettek még én feleltem? Nem kéne értem izgulnia vagy mi a rák? Mérges lettem rá. Óra végén Nana oda jött mellém,de nem vettem figyelembe. Csak a telefonom nyomkodtam,valahogy nem érdekelt a mondandója,de ő kivette a kezemből a telefonom és faggatni kezdett. Miután megtudta amit akart vissza vettem a telom és folytattam a nyomkodását. Mérgesen pattant fel előlem és kiviharzott a teremből. Hátra sandítottam és láttam hogy Leo kimegy utána, nem tudom mi vezérelt de én is ki indultam. Megtorpantam az ajtóban mert csak az ablakig mentek. Mindketten háttal álltak nekem így észre sem vettek, valamiről beszéltek. A beszélgetésből magamra ismertem meg is lepődtem hogy rólam beszélnek,de ami még jobban meglepett  hogy Leo engem vég vagyis inkább hogy pártatlan. Azt hittem hogy ellenem lesz,de nem. Pártatlan volt engem is védett és Nanát is. Miután elmondta amit akart vissza fordult, és vissza jött a terembe.
- Beszélj vele. – veregette meg a vállam.
- Nem kértem a tanácsod. – mondtam bunkón.
- Nem tanács volt. – mondta és meglökött,egyenesen Nanának mentem.
- Bocs. – igazítottam meg az egyenruhám.
- Semmi. – mondta és figyelembe se vett,komolyan olyan mint egy ovis.
- Befejeznéd a hisztit és rám néznél végre?- keltem ki magamból.
- Ne kiabálj mindenki minket néz. – szólt rám.
- Talán csak ne zavar?- gúnyolódtam mire a szemei szikrákat szórtak.
- Inkább hagyj békén. – mondta és elindult a suli kertjéhez. Utána mentem és a karjánál fogva magam elé rántottam.

Nana powo:
A suli kertjéhez érve N maga elé rántott.
- Mégis mit akarsz tőlem?- kérdezte mérgesen.
- Mégis mit? Egy köszönöm nem lenne olyan nehéz nem? Vagy a nagy Hackyeon erre nem képes?- gúnyolódtam, de lehet nem kellett volna. Láttam rajta hogy most nagyon dühös.
- Eddig tényleg azt akartam mondani,de most olyan kibírhatatlan vagy hogy azt elképzelni nem lehet. – mondta dühösen és közben a kezem szorította meg.
- Én vagyok kibírhatatlan? Néztél már tükörbe?- rántottam ki a kezem a kezei közül.
- Mi van? Mi lenne ha végre felnőnél és nem itt hisztiznél nekem?- röhögött ki gúnyosan.
- És mi lenne ha te felnőnél? És ha annyira kibírhatatlan vagyok akkor mért vagy még mindig itt?- kiabáltam rá.
- Ohh és te mért vagy itt?- fonta össze karjait maga előtt.
- Tudod mit igazad van. Már megyek is. – indult el és mikor elmentem mellette utánam szólt.
- Csak nem kisírod magad Leo-nak?- szólt utánam.
- Igen hozzá, mert ő nem olyan tapló mint te. – vágtam vissza csípőből amit lehet hogy nem kellett volna mert megiramodott felém.
- Leszarom hogy mit gondolsz rólam,de készülj édesem mert még csak most jövök bele a taplóságba. -szorította meg az arcom.
- Engedj el. – löktem el magamtól és az arcom fogtam meg,fájt nagyon megszorította. N rám nézett és mikor meglátta a keze nyomát az arcomon magához tért, pillanatok alatt előttem termett.
- Ne haragudj elszállt az agyam. – szabadkozott de én csak felemeltem a kezem.
- Nem akarom hallani, csak hagyj békén. – szaladtam be a suliba, nem akartam most senkivel sem találkozni. Főleg nem a bátyámmal,ha most meglátna csak balhé lenne belőle amit nem akarok. A gyengélkedő felé vettem az irányt,már épp be akartam menni de fura hangokat hallottam bentről,tehát lemondtam az ötletről hogy bemennék. Inkább felmentem a tetőre és leültem az egyik padra.
- Te meg ki a fene vagy? – jött mellőlem egy igen kedves üdvözlés.
- Ezt én is kérdezhetném. – feleltem kurtán.
- Kicsi lány, tudod te kivel beszélsz?- kérdezte mire szembe fordultam vele. Azt hiszem láttam már valahol,ja megvan N-el szokott lógni.
- Ne kezdjünk most ebbe bele jó? Nincs jó kedvem. Majd visszatérünk rá legközelebb. – mondtam egyhangúan mire csak elmosolyodott.
- Hongbin. – nyújtotta a kezét.
- Nana. – ráztam vele kezet.
- Szóval kedves Nana ki miatt van rossz kedved?- kérdezte és közben az eget nézte.
- Egy hülye tapló. – szaladt ki a számon,a mellettem ülő fiú meg felnevetett.
- Szépen körbe írtad. A nevét és megtudhatom? Hátha ismerem. – mosolygott rám.
- Ismered. N az. – mondtam egyhangúan mire még jobban kiröhögött.
- Áhhh ezért voltál ismerős te vagy az a csaj. – mondta mire rá emeltem a tekintetem.
- Az a csaj?- kérdeztem vissza.
- Ja N szerint hisztis liba vagy,meg mi egyéb. – mondta nekem meg szikrákat szórt a szemem.
- Én esküszöm egyszer még kinyírom egy a girnyót. – mondtam mérgesen.
- Talán sokat mondtam?- kérdezte mosolyogva.
- Nem éppen eleget. – keltem fel mellőle mert hallottam a csengő hangját. – Örültem Hongbin. – köszöntem el tőle.
- Én is Nana. – intet nekem, lassan lépdeltem le a lépcsőn. Majd még lassabban lépdeltem a folyóson, még a tanárral is össze futottam akivel óránk lesz és segítettem is neki. Mikor bementem vele letettem az tanárira a dolgait majd vissza mentem a helyemre,N már a mellettem lévő padban ült és engem nézett.
- Hol voltál?- kérdi Leo.
- A tetőn. – mondtam mire N felpattant a helyéről.
- Hogy hol?- kérdi meglepetten.
- A tetőn,ahol találkoztam egy sráccal. Aki elmondása alapján te úgy írtál körbe hogy egy hisztis liba vagyok meg mi egyéb. – vágtam mérgesen a fejéhez, ő meglepetten  nézett rám és szólásra nyitotta a száját.
- Hogy te mekkora egy seggfej vagy. – mondta Lara engem védve, innentől kezdve mindenki elkezdett kiabálni.
- Elég csendet!- kiabálta el a matek tanár mire mindenki elhallgatott.
- Nana és Hackyeon kijönnek a táblához a többiek meg csendben megoldják a példákat. – Mégis mi folyik itt? Mit gondoltok ti magatokról?- szidta le a fejünket elég rendesen.
- Elnézést tanár úr. – mondtuk mind a ketten egyszerre.
- Mindketten bent marattok tanítás után és kitakarítjátok a termet. – mondta mire mind ketten meglepetten álltunk  a tanári asztal előtt.
- De tanár úr… - kezdett bele N de nem hagyta végig mondani.
- Nincs semmi de,mind ketten itt maradtok és vita lezárva,mindketten vissza a helyetekre NÉMA CSÖNDBEN. – emelte ki ezt a két szót. Égő fejjel mentem vissza a helyemre és ültem le Leo mellé aki pukkadozva ült mellettem.  Bele vertem egy kicsit a vállába mire még jobban pukkadozott. Óra végén kegyetlenül kiröhögött Ken-el együtt. Lara volt az egyetlen aki együtt érzett velem,legalábbis remélem hogy így volt.
- Ma hányadika van?- kérdezte Ken
- 8. – mondtam mire villám csapásként csapott belém a felismerés. – Basszus. – vertem fejbe magam elég erőteljesen.
- Nana hülye vagy?- kérdezte Lara.
- Ma van Daeho születésnapja. – mondtam nyomatékosan mire neki is elkerekedett a szeme.
- Elfelejtettem. – mondta Lara.
- Az még hagyján,de én is elfelejtettem. És a legjobb hogy semmit nem vettem neki. – ültem le a padomra szomorúan.
- Neked véged. – veregette meg a vállam Lara.
- Ne is mond. – temettem kezeim közé az arcom.
- Valami ötlet?- kérdezte Lara.
- Van. Én adok pénzt te veszel valamit Daeho-nak vissza jössz,oda adod. Én meg haza viszem. – mosolyogtam rá.
- Nem is tudom. – fontolgatta, elmosolyodtam mert ez azt jelenti hogy benne van de azért még jobban nyomatékosítani akartam. Felpattantam a helyemről és megölelgettem.
- Nekem van a világon a legjobb barátom. – szorongattam mire elnevette magát és vissza ölelt.
- Jó,de jössz nekem eggyel. – emelte fel a mutató ujját.
- Bármit kérhetsz. – kacsintottam rá.

A nap további része hamar elment,adtam Larának pénz hogy menjen vegyen valamit a tesómnak még mi kitakarítjuk az osztályt N-el.
- Na akkor hajrá. – vettem le az egyen ruhám kabátját és a székem háttámlájára tettem.
- Mit vársz mit csináljak?- kérdezte unottan.
- Mi lenne ha ki vinnéd a szemetet?- kérdeztem és meg sem várva a válaszát a kezébe nyomtam a kukát. Még ő levitte a szemetet és addig elkezdtem a padokat a rendes helyükre tologatni/tenni. Mire vissza ért már a fele megvolt, szó nélkül mellém lépett és kivette a kezemből, majd a helyére tette őket.
- Köszi. – köszöntem meg és közben a szekrényhez mentem hogy kivegyem onnan a seprűt és elkezdtem felsöpörni ott ahol már rend volt.
- A táblát le törlöm én,te úgy sem éred fel. – gúnyolódott velem,de most valahogy más volt. Nem volt az a bunkó modora mellette.
- Tehetek róla hogy csak ekkora vagyok. – löktem meg kicsit mire neki hirtelen rám meredt.
- Gyere csak ide. – kezdett el kergetni a krétás kezével,én meg futottam az életemért mint valami gyalog kakukk. Kezdtem fáradni már mikor a derekamnál fogva elkapott és magához rántott. Maga felé fordított és nagy szemeivel kémlelet. Meghökkenve néztem rá,zavarban voltam. De ez róla egyáltalán nem volt elmondható,csak szorosan fogott derekamnál fogva. Nem tudom miért de a szívem hevesen kezdett el verni,és éreztem hogy arcomat is kezdi elönteni a pír.

- Megjöttem. – nyitott ránk Lara mire fél másodperc alatt szétrebbentünk. Zavartan mentem a helyemhez és pakolásztam a cuccaim. Elég ciki helyzet alakult ki. 

7.rész~Bonyodalmak~

Lara pow :

Miután kiszálltunk a kocsiból a drága kis húgocskám csak fogta magát és berohant a házba.
-Nagyon köszönjük,hogy elhoztál minket,ez nagyon kedves volt tőled.-mondtam neki majd megöleltem.Eme cselekedetemet én is nagyon furcsálltam nem csak ő.Miután vége lett az ölelésnek elengedtem és éppen indultam volna befelé amikor karom után nyúlt és visszahúzott,így szemben álltam vele.
-Őm volna kedved eljönni velem valahova a hétvégén?
-Most randira hívsz?-kérdeztem vissza.
-Hát izé.. valami olyasmi
-Akkor ez most randi lesz vagy valami olyasmi?-kérdeztem vissza némi kötözködéssel.
-Ha eljössz megtudod.
-Jó rendben elmegyek, még egyszer köszi,hogy elhoztál minket.
-Igazán nincs mit,szia-mondta majd beült a kocsiba és elhajtott.
Bementem a házba és nagy meglepetésre drága bátyuskám itthon volt,vagyis még nem ment vissza a bandához.
-Ki volt ez a csávó?-állt meg összefont karokkal.
-Öhh,hát izé az egyik iskolatársam,ő is jár táncra és felajánlotta,hogy elhoz.
-Jaa persze,vele voltál a suliba is.-mondta nevetve,azt hittem már elfelejtette.
-Ja és te hogy-hogy itthon vagy nem úgy volt,hogy hétvégén jössz?
-Igaz ez volt az eredeti terv,de mivel jövőhéttől turnéra megyünk kikönyörögtem délután amíg te suliba voltál ,hogy maradjak ezen a pár napon még veletek, mert a turné miatt egy évig nem látlak majd titeket.
-Egy évig???-akadtam ki.
-Igen ,de persze lesz szünet amin  remélhetőleg,bár nem biztosan haza tudok majd jönni.
-Értem-hajtottam le a fejem,majd éreztem ,hogy megölel.
-És milyen volt a stúdiózás, mert azt mondtad,hogy oda mész Lauren látogatása után.
-Igazából nem stúdiózni mentem hanem kikönyörögni,hogy maradhassak itthon még pár napot,de ezt már mondtam.
-Igaz.Na megyek csinálni valami vacsit,mert gondolom anya megint nincs itthon.
-Nincs-szomorodott el.
-Ne legyél elkenődve,büszke ő rád,hogy ilyen híres vagy.Eszedbe ne jusson megint az a szöveg,ami a magad hibáztatását hozza elő,apa halála miatt.
-De....
-Bele se kezdj,inkább megy fel és kérdezd meg a kis hercegnő mit kér vacsira.-mondtam a végét már mosolyogva.
Csak,hogy értésetek a dolgokat.4 éve meghalt az apánk egy autóbalesetben.Egy üzleti tárgyalásról sietett A Super Junior első vagyis debütáló fellépésére,de egy kamion áttért a másik sávra és frontálisan ütközött apával. Hae azóta magát hibáztatja és e-időpontól kezdve utálja a debütálásuk napját,azonban a fiúkat imádja és sosem hagyná,hogy miatta hátrányba legyenek ezért a gyászolás időszakába még keményebben dolgozott mint kellet volna. Anya azóta változott meg teljesen,régen mindent meg lehetett vele beszélni.Mostanra már nem is figyel ránk én vezetem a háztartást és én nevelem Laurent.Aki a baleset időpántján már egy éves is elmúlt ő annyira még nem ismerte aput,de azt biztosan állíthatom,hogy nagyon sok időt töltöttek együtt de nem hiszem,hogy emlékszik erre az időpontra.Én,én pedig nem tudtam,mit csinálni hamarabb kellet felnőnöm mint vártam,apa is hiányzik rettenetesen de nem tehetem meg ,hogy sírva fakadok.Nekem kell erősnek maradnom. 
-A madam kakaós palacsintát óhajt-mondta mosolyogva a bátyám
-Értettem.
Gyorsan neki is álltam a finomságnak és mire kész lettem ,már két éhenkórász várta a vacsorát.
-Hmmmm ez isteni mint mindig -tömte magába a harmadik palacsintáját is.
-Tényleg jó-mondta Hae is.
-Köszi-köszi-hajoltam meg színpadiasan.
Éppen mosogattam amikor megszólalt a telefonom,vidáman szóltam bele.
-Hallo tessék itt Lee Lara beszél.
-Szia Lara,anya vagyok.
-Hello-ment el a jó kedvem-Merre vagy?
-Japánba.
-HOL?????-akadtam ki teljesen.
-Jól hallottad.
-Mit csinálsz ott?
-Nyaralok.
-Mikor akartál erről nekünk szólni,hogy nyaralni vagy?? Mikor jössz haza?
-Soká, nem tudom pontosan.Az anyaság nem nekem való,szóval most a párommal nyaralok.Hívd fel Hae-t ha pénz kell majd egyszer megyek,ne zargassatok puszcsi-és letette a telefont.Anya egyáltalán az ilyen???
-Lara,mi történt ?
-Semmi csak az egyik szórakozik.
-Ja értem akkor felmegyek,még babázhatok egy kicsit?
-Fél óra.
-Redicsek és már is futott a szobája felé.
-Az igazat-szólt rám Donghae
-Elment Japánba a párjával és nem érdekli mi van velünk ne keressük és ha pénzre van szükségünk akkor forduljunk hozzád.Mit mondjak Lauren-nek ?-mondtam már a sírás határán.
-Figyelj megoldjuk-mondta majd átölelt-A pénz meg nem akadály,annyit adok amennyit kérsz és akkor amikor kérsz.A turnét sajnos nem mondhatom le de bármikor felhívhatsz ha szükséged lenne valamire,rendben? Szerintem Nana is szívesen segít majd.Tudom,hogy nehéz lesz egyedül mindent de bármi baj van repülök haza,rendben?
-Rendben,de pénzt nem fogadok el,majd elmegyek dolgozni tánc helyet vagy nem tudom,de nem akarom,hogy te láss el minket.
-Tudtam,hogy ezt fogod mondani,akkor csak adok egy alapot onnan meg meglátod és minden hónapba kapsz egy keveset,jó.
-Jó-hajtottam le a fejem
Nem akarok ilyen fiatalon a kishúgom anyukája lenni,de muszáj lesz ráadásul Hae se lesz itthon.Akire még támaszkodhatok az az én drága barátnőm.
Miután Lauren kibabázta magát lefürdettem és elaltattam,majd a bátyánk is elintézte magát és elment lefeküdni,végül én is elintéztem a dolgaim majd aludni indultam.Elaludni nem bírtam mert gondolkoztam,hogy mit ,hogyan is kéne csinálnom,valamikor éjfél környékén nyomhatott el az álom.

Reggel egy kicsit elaludtunk,de drága testvérünk elvitt minket a a "dolgozóba". Nana ma is N miatt volt fent akadva. Remélem hamar összejönnek,mert már kezd idegesítő lenni, ugratják egymást közben pedig úgy oda-vissza vannak egymásért,hogy azt el sem lehet mondani.Szerintem édesek lennének egymás mellett.
Hyuk-ot láttam a suliba és felbátorodva oda is mentem hozzá de egy csajjal beszélt ami igazából zavart,de fogalmam sincs miért.
-Szia,lenne egy szabad perced?-rám nézet lenyomott egy kisebb fintort majd az udvar felé biccentett.
-Mi van?-bunkózott megint.
-Ha egyáltalán áll még a hétvége,nem tudok elmenni.Táncra se fogok járni.Nem akarlak cserben hagyni de nem fogok tudni menni.Sajnálom.Bocsi,hogy nem jött össze.Szia-fordultam meg és elindultam.Karomat megragadta és visszarántott.
-Az okot megtudhatnám?
-Családi gondok.
-Értem ,kár pedig eltöltöttem volna veled egy napot,hogy megismerjelek-láttam a szemén,hogy ezt komolyan gondolja.
-Ez van,na mindegy most mennem kell  órára.
Hirtelen csak karokat éreztem magam körül majd egy nyugalmat árasztó mellkassal találkoztam.
-Tudom,hogy valami nagy baj van,szólj ha tudok valamiben segíteni-puszit adott a homlokomra,majd elment órára.
A nap amúgy gyorsan eltelt,órák után elmentem a tánctanárhoz és lemondtam neki,hogy kilépek,persze neki elmondtam az eredeti okot és nem volt olyan mérges és persze megértette a döntésem és azt mondta ,hogy ha nem találok munkát a mai nap hívjam fel és ő majd segít.Igazán kedves gesztus volt tőle.Nana-val ma se tudtam beszélni,mióta elkezdődött a suli totálisan eltávolodtunk egymástól.Remélem ez változni fog mert ha nem akkor nagy bajok lesznek.
Sétáltam az utcán és elmentem a kedvenc kávézónk mellett amit az egyik haverom apukája

 vezet.
-Szia Zelo.
-Hello,manó. Mizujság?-kérdezte a langaléta.
-Semmi  különös,csak éppen munkát keresek és gondoltam megkérdezem apukád,hogy kell-e pincér vagy valami munkaerő.
-Üljünk le.Kérsz kávét?
-Ühüm.
-Mi a baj?
-Anya elment Japánba, szó nélkül és magamra maradta Lauren-nel,Hae meg egy éves turnéra megy.Nana-val meg eltávolodtunk egymástól.A táncot abbahagytam,hogy dolgozhassak,nem tudom mi lesz kétségbe vagyok esve ötletem sincs,hogy mit kéne tennem,hogy kéne nevelnem a húgom.-sírtam el magam. Junghong át ült mellém és átölelve próbált vigasztalni.Amikor már jobban lettem akkor elengedett majd egy kis tejszínhabot nyomot az orromra amin nevetnem kellett.
Zelo kicsi korom óta mellettem van és ő segített kijönni apa hala után kisebb depressziómból. Mindenben mellettem volt és tudom,hogy ő sose érzett irántam többet mint barátság és ezt én is elmondhatom ezt.Nekem ő a legjobb fiúbarátom.
-Khm khm.-Zeloval való hülyéskedésemből egy krákogó, ismerős hang szakított ki.
-Nagyot csalódtam benned.Kitalálod a családi gondod,abbahagyod a táncot és engem is becsapsz a pasid miatt.Szépen átvágtál .Legalább most már nem kell megismerjelek ahogy,hogy tudjam milyen az igazi éned.És én még járni is akartam volna veled.-szinte már majdnem kiabált Hyuk.
-Ezt teljesen félreérted.
-Persze,inkább hagyjuk .Soha többé ne gyere a közelembe-mondta majd kivágtatott a kávézóból.
-Ne mondj semmit-mondta a haveromnak-és sírva rogytam le a székre.Hát ez nem az én két napom volt .-Mindegy,erősnek kell lennem.Most megyek majd megkérdezed akkor apud?
-Persze és hívni foglak.
-Várom.Akkor szia-mondta és megöleltem.
Elmentem az oviba a húgocskámért és otthon Hae várt minket vacsival és meglepetésemre ott volt a barátnőm is.Vacsi után felmentünk a szobámba és megbeszéltünk mindent.Elmeséltem mi volt Hyuk-kal de erre nem tudom mit mondani,a végére már fáradtan dőltünk be az ágyba.Nana megígérte,hogy mindenben mellettem lesz és segíteni fog,amikor már Hae se lesz itthon.

6.rész~Most akkor mi van?

Nana powo:                                          
Reggel a nehezebbnél is nehezebben keltem fel. Magamra kaptam az egyenruhám és szaladtam lefelé a lépcsőn, de bár ne tettem volna. De bár ne tettem volna, mert megbotlottam és majdnem lezúgtam a lépcsőn. De szerencsére Daeho megfogott így megmentett egy hatalmas eséstől.
- Vigyázz már mit csinálsz te hülye. – pöckölte meg a fejem.
- Jól van na. – durciztam be egy kicsit.
- Gyerekek gyertek reggelizni. – kiabált anya
- Már itt vagyunk. – mondta Daeho és a vállára kapott és úgy vitt ki a konyhába. Apáék mosolyogva figyelték ahogy szenvedek.
- Tegyél már le. – vertem kicsit a hátát mire ledobott.
- Áhh ez fájt . – rúgtam meg
- Én kicsinállak. – indult meg felé én meg gyorsan apa mögé léptem.
- Gyerekek nyugi, gyertek üljetek le reggelizzetek meg szépen. – mosolygott ránk anya mi meg szófogadóan leültünk és enni kezdtünk. Miután befejeztük a reggelit mindketten fogtuk a táskánkat és a suli felé vettük az irányt. Lassan sétáltunk, mert bőven volt még időnk beérni. Suli előtt mindenki ott volt.
- Sziasztok. – köszöntem mindenkinek
- Hello. – köszönt vissza Leo is, majd rám nézett és elmosolyodott. Lopva N-re néztem aki fel vont szemöldökkel nézett hol engem hol Leo-t majd cinikusan elröhögte magát és elment mellettem, de úgy hogy kicsit meglökött.
- Útban vagy. – mondta hidegen
- Kerülj ki. – adtam egyszerű választ, mire csak tovább ment. Nem sokkal később mi is befelé indultunk.
- Mi volt ez?- kérdezte Lara
- Látod ezt én is nagyon szeretném tudni. – vágtam le magam Leo mellé aki mosolyogva figyelte hogy mit mérgelődök.
- Nem vicces. – mondtam neki mire letette a könyvét és egész alakjában felém fordult.
- Mi a baj?- kérdezte halkan
- Az a girnyó. – mondtam mérgesen mire elmosolyodott.
- N?
- Ő.
- Mi van vele?- kérdezte szórakozottan
- Egy tapló girnyó.- vágtam egyet mérgemben a padomra mire mindenki felénk fordult.
- Ne foglalkozz vele. – mosolyogva megsimogatta a fejem.
- Na mi folyik itt?- kérdezte Ken mosolyogva.
- Gyilkossági merénylet van készülőben. – mondtam komolyan mire Leo hihetetlenül felnevetett.
- Ki ellen?- kérdezte Ken mosolyogva
- A girnyó ellen. – adtam csípőből a választ ő meg csak össze vont szemöldökkel nézett rám, gondolom nem értette kiről van szó.
- N a girnyó. – mondta nevetve még mindig Leo. Ken szeme elkerekedett majd kitört belőle a röhögés. Mindenki minket nézett és nem tudták mi van, Leo nevetett Ken röhögött de brutális módon én meg ültem köztük és mérgesen meredtem a padomra.
- Miről volt szó?- kérdi N Kenre nézve. Ken rám majd N-re néz és megint elneveti magát.
- Semmi. - mondta fuldokolva Ken mire megveregettem kicsit a hátát.
- Te meg mit keresel itt?- nézett rám fintorogva N
- Itt a helyem te gyökér. - vágtam vissza
- Te kis....- kezdett bele N
- N vigyázz mit mondasz.- szólt rá Leo komolyan
- Mi van má vigyázni is kell rád?- kérdezte cinikusan
- Nem kell rám vigyázni.- mondtam
- Na jó elég legyen már. - tette közénk a kezét Leo - N te menny szépen a helyedre Nana te meg aludjál inkább.- mondta és rám mosolygott.


N powo:
Miután Leo elküldött mérgesen mentem vissza a helyemre, egész órán az járt a fejemben hogy mi lehet kettőjük között. Nagyon idegesített a tudat hogy nem tudom, tegnap tök más volt Nana mint ma. Tegnap jó fej és kedves volt, ma meg hisztis liba.Folyton pattog, és ami a legidegesítőbb hogy Leo védi.Óra végén mindenki kiment a teremből, csak én és Nana maradtunk bent.Eljátszottam a gondolattal hogy oda megyek és beolvasok neki de nem tettem,hátra fordultam és láttam hogy alszik.Mikor fekszik le ez a lány?! Halkan felkeltem és már mentem is volna oda hozzá mikor halottam hogy nyílik az ajtó, gyorsan vissza ültem a helyemre és félig hátra fordultam.Leo jött be és oda mente Nanához, ki simított egy hajtincset az arcából és csak nézte, majd levette a pulcsiját és rá terítette, aztán kiment. Pofám leszakad, most komolyan mi a rák van itt? És még jó fej akartam lenni hozzá? Na egy nagy büdös lófaszt. Nagy hévvel mentem ki a teremből és belerúgtam Nana székébe, ezzel felkeltve őt. Ijedten nézett fel rám,ránéztem majd kirontottam a teremből. Lent Ravival futottam össze.
- Hyung mi van?- kérdezte
- Semmi. - mondtam
- Na látszik rajtad.- vágta rá Ravi
- Elegem van belőle. - szaladt ki a számon
- Kiből?- értetlenkedett
- Nanából, hol normális hol meg el sem tudom viselni. - vágtam oda neki
- Jó nyugi, az csak egy bige. Mit foglalkozol vele? Fektesd gerincre és akkor majd nem fog nyávogni.- veregettem meg a vállam én meg csak néztem rá.
- Lehet azt kéne.- szaladt ki a számon
- Na látod?Mondom én.- röhögve hagyott ott. Komolyan megfordult a fejemben hogy gerincre vágom és kész de mikor a mosolyára gondoltam mindezt elvetettem,nem ér meg annyit.Csöngetéskor bementem és azt láttam hogy Nana meg Ken kergetőznek a teremben,mint az óviban. Nana véletlen nekem futott és majdnem elesett,derekánál fogva tartottam meg.Kerek szemekkel nézett rám.Lassan elengedtem mire motyogott valami köszi félét és elment. Ken utána szalad és a hátára ugrott ennek köszönhetően Nana előre esett és rá Ken. Az ütő megállt bennem és mindenki másban is, aztán csak azt lehet hallani hogy valaki felnevetett.

Nana powo:
Miután Ken rám vetette magát de szó szerint és leterített pár pillanatig csendben voltam, majd kitört belőlem a nevetést.
- Ken elment az eszed?- szedte le rólam Leo Kent,közben Lara felsegített.
- Most mér?Nézz már rá röhög.- mondta Ken mire kapott egy zsibit.
- Hülye be fog kékülni a lábam.- mondtam még mindig nevetve
- Mint a gyerekek,szánalmas.- ment el mellettem N
- Neked ki osztott lapot?- kérdeztem és felé fordultam
- Vigyázz mint mondasz.- mondta N
- Elég lesz.- állt közénk Ken majd felém fordult és kiskutya szemekkel nézett rám.
- Ne haragudj.- kért bocsánatot mire mosolyogva megütöttem kicsit a vállát.
- Semmi gáz,kaptam már ennél keményebbet is.- mondtam és tesómra gondoltam.Lara felröhögött gondolom eszébe jutott.
- Igaz,volt ennél nagyobb vetődése is. -nevette el magát.
- Uhh ne is mond,ha rá gondolok még mindig fáj.- simogattam meg kicsit a hátam. Egy este Daeho úgy gondolta meg kell nyomorgatnia és rám ugrott mikor már majdnem aludtam, ebből egy verekedés lett és én a földön végeztem,és egy cipő állt bele a hátamba és egy könyv.
-Megnéztem volna.-mondta Lara
- Uhh akkor te sem maradtál volna ki.-mondtam és átkaroltam a vállánál.
- Itt a két csajom.-mondta Ken és közénk állt.
- Álmodozni lehet.-mondtam és elmentem Lara mer ott maradt,nem tudott szabadulni.
- Hé asszony hova mész?-szolt utánam Ken
- Megcsallak. - mondtam felé fordulva mire Ken elképed
- Na és kivel?- vonta fel a szemöldökét.
- Titok.- mondtam
- Nem nem,tudnom kell kivel csalsz meg.-mondta Ken
- Velem.- lépet mellém Leo és átkarolta a vállam.
- Na gyere játsszuk le,ő az én asszonyom.- mondta Ken röhögve mire mi is elröhögtük magunkat.N felé néztem aki szikrákat szóró szemmel nézett ránk.Jó lesz a mai délután úgy érzem. Miután mindannyian lenyugodtunk,tanultunk tovább.Miután vége volt a sulinak haza siettem,aztán szembesülnöm kellett azzal hogy egyedül vagyok.Anya írt egy levelet: "El kellet mennünk apáddal pár napra a munka miatt,Daeho meg randizni ment :) Az ebéd a hűtőben a vacsit meg majd megcsinálod,vagy rendelsz valamit. Legyetek jók.
xoxo anya és apa" Remek akkor egyedül leszek.Gyorsan felmentem és felvettem egy farmer rövidnadrágot és egy fehér trikót,fölé pedig egy bő fazonú felsőt.Mikor végre átvedlettem csöngettek,megjött a girnyó.
Lementem és kinyitottam az ajtót.
-Gyere be.-mondtam és otthagytam.Konyhában mentem és a hűtőbe bújva kerestem valami kaját.

N powo:
Mikor megérkeztem Nanához,becsöngettem és vártam hogy ajtót nyisson.Nem kellet sokat várnom és más ki is nyitotta,mikor beengedett gyorsan végig néztem rajta.Majd utána mentem és láttam hogy be van bújva a hűtőbe. Elég szép látvány volt,formás fenek van azt meg kell hagyni.
- Hova üljek?-kérdeztem
-Ahova akarsz.-mondta
-Klasz.-mondtam és le ültem az asztalhoz ahol még teljes rá látásom volt a fenekére.Átfutott az agyamon hogy most magamévá teszem de ezt az ötletem elvetettem mikor aranyosan felugrott mert megtalált valamit.
-Ez az.-csapott a levegőbe
-Mit találtál?-kérdeztem mosolyogva
-Garnélás spagettit.-mosolygott rám.-Kérsz?-kérdezte és felém tartotta a tálat.
-Jöhet.-mentem bele.
-Jó akkor emeld fel a kis feneked és gyere segíteni.-parancsolt rám mire csak néztem rá.-Na nem hallod?Gyere vagy nem kapsz.-mosolygott rám.
-Most zsarolsz?-álltam fel a helyemről.
-Nem csak vázolom, a tényeket.-vont vállat.Mögé léptem és nem tudom mi  vezérelt de átkaroltam a derekát.Ledermedt mikor átöleltem,de nem érdekelt.Jó érzés volt a karjaim között tartani.
-Mi-mit csinálsz?-kérdezte dadogva
-Csak azt ami jól esik.-mondtam és elengedtem.
-Ezt ne csináld többet.-mondta hidegen és a mikróba tette az egyik adagot.Majd követte a másik is.
-Gyere ennyi.-mondta mire magamhoz tértem,egész eddig őt néztem.Leültem vele szembe és enni kezdtünk,miután befejeztünk semmi kedven nem volt már tanulni.
- Nincs kedven hozz.-dobtam le a füzetet és elfeküdtem a földön.
-Ne már,semmit nem tudsz gyerünk.-próbált vissza rángatni ülő helyzetbe de nem engedtem neki,karjánál fogva rántottam egyet rajta és magam mellé fektettem.Két karral fogtam le,hogy nem tudjon felkelni mellölem. Semmi nem érdekelt csak ő,olyan jó volt ott feküdni vele a földön.Majd kattant a zár és valaki bejött.

Nana powo:
-Megjöttem.- kiabálta el magát Daeho mire N elengedett és vissza tudtam üli a helyemre.Éppen jókor jött kezdtem zavarban érezni magam.
-Kaja a pulton.-kiabáltam vissza
- Már ettem.-mondta és felsunnyogott az emeletre.
- Mit rejtegetsz?-kiabáltam utána
-Guminőt.-kiabálta vissza mire N szeme kikerekedett én meg elnevettem magam.
-Ezt most komolyan mondta?-kérdezte N megrökönyödve.
-Dehogy.Biztos mekiben volt és nem akar adni.-vontam vállat.
-Hát ez kész.-mosolyodott el.
-Van ilyen.-vontam vállat majd N felkelt a helyéről és elém guggolt.Lassan közeledett felém és már kezdtem zavarban érezni magam mikor elvette az asztalról a telefonját.
-Mi van kicsit vörös az arcod.-fürkészett.Fejemet elfordítottam és az órára néztem.
-Lassan nem kéne menned?A szüleid aggódni fognak.-mondtam mire felnevetett és vissza fordította a fejem hogy rám tudjon nézni.Szemebe nézett majd elmosolyodott és lassan közeledett arcával arcom felé.Kerek szemekkel néztem rám ám akkor kerekedett ki igazán a szemem mikor arcomra nyomott egy puszit.Rám nézett majd oldalasan mosolyodva össze szedte a cuccait és kiment. Én meg megdöbbenve ültem ott a földön és néztem magam elé.
-Veled meg mi van?-dugott az orrom alá hamburgert.
- Semmi.-mondtam és magamhoz térve elvettem tőle a hambit és enni kezdtem.
-Akkor jó.-mondta és megsimogatva a fejem otthagyott.
- Köszi.-kiabáltam utána.
-Van mit hülye gyerek.-kiabált vissza.
-Szakadj meg.-röhögtem el magam és felmentem a szobámba.Tanultam egy kicsit bár nem vagyon ment.Most akkor mi van?N megörült vagy én örültem meg.Rácsaptam a füzetemre és elmentem a fürdőbe hogy rendbe tegyem magam.Miután mindennel végeztem mindennel elmentem lefeküdni.De egész este kattogott az agyam.N kikészít agyilag komolyan.Aztán 2 órakor végre sikerült elaludnom.

5.rész~Váratlan látogató

Lara pov
Mikor sikeresen hazaértünk a játszótérről a húgommal,ő vidáman felsietett a szobájába én pedig nekiláttam a vacsoracsinálásának. Anya még nem ért haza mert szokás szerint dolgozik.A bátyám meg ......a bátyám meg csak nagyon ritkán jön haza,szóval nagyjából én nevelem a húgomat.A vacsi finom milánói makaróni lesz,ha elkészül.
-Lara mikor lesz vacsi,éhes vagyok-jött le Lauren.
-Mindjárt tökmag,még körülbelül 10 perc,addig kibírod?
-Ki-felelte mosolyogva majd elrohant.
-Manó,gyere kész a vacsi
Villámgyorsan megérkezett,majd neki is látott a kajusznak.
-Ízlik?
-Mint mindig finom lett.Olyan jól főzöl unnie.
-Örülök,hogy ízelt.
Vacsora után felvittem fürdeni a kis tündérkét majd bebújtattam az ágyba és meséltem neki.Mint mindig a kedvenc meséjét a  Némo-t meséltem el neki.Persze a mesekönyvbe írt változatát ami rövidebb mint a film :P 
Miután sikeresen elaltattam a kis halacskám átmentem, a saját szobámba és neki láttam a tanulásnak,amin szokás szerint elaludtam.
Reggel arra keltem,hogy valaki húzogatja a felsőmet.
-Lara kelj fel el fogunk késni.
-Mi,hogy??,-felriadtam és ránéztem az órára és villámgyorsan rohantam a fürdőbe.
-Lauren ,gyorsan öltözz fel a kis táskáddal együtt a konyhában találkozunk.
Hatalmas sebességgel készültem el ,bepakoltam a táskámba majd gyorsan összedobtam a reggelit,és az uzsonnánkat is.A húgocskám villámgyorsan belapátolta a reggelijét.
-Mi ez a hangzavar?-jött le a lépcsőn komásan az anyánk.
-Óvodába viszem a testvéremet-vetettem oda neki flegmán mert innen is érezhető volt az alkohol szaga.
-Miért  vagy ilyen flegma??
-Tudod mit hagyjuk,elviszem a tesóm az oviba,de érte neked kell menni mert ma is lesz táncom és nem fogok odaérni.
-Jó-mondta majd visszament a szobájába.
-Ez mi volt unnie?
-Semmi ,csak anya nagyon fáradt és azért ilyen,na de siessünk mielőtt elkésünk.
Nagy léptekben haladtunk a tesokám munkahelye felé.Mikor megérkeztünk rábíztam az óvónénire ,majd rohantam a suliba,ott a Nana a bátya és egy fiútársaságot láttam akik szinte már  fetrengtek a röhögéstől.Majd amikor halottam a csengőt szóltam nekik,hogy most már be kéne menni.
Óra után a tanárnő magához hívatta a barátnőmet én meg kimentem az udvarra.
-Ma táncon ,találkozunk?-kérdezte egy hang a hátam mögött.
-P...persze-feleltem dadogva,mert meglepett,hogy egyáltalán hozzám fog szólni.
-Ki kéne találni,mi legyen a másik szám.
-Én arra gondoltam,hogy  egy saját összeállítással kéne előállnunk ami csak a mi táncunk lenne-néztem fel rá de nem kellet volna mert azok a szemek teljesen rabul ejtettek,csak néztük egymást amíg meg nem zavartak minket.
-Hyukie képzel el egy idol jött a suliba-mondta egy cicababa.
-Jó, nem érdekel.
-Na de gyere már .
-Rendben megyek.-mondta és elfordította a fejét és így elveszítettük a szemkontaktust.
-LARA!-kiabált valaki,felismertem a hangot ,odafordítottam a fejem majd eszeveszettül rohanni kezdtem felé.Felkapott a karjaiba majd megpörgetett a levegőbe.
-Istenem ,hogy kerülsz ide?-kérdeztem az én kis idol-omat.
-Gondoltam meglátogatlak,mert már hiányoztál. Amúgy ki az a srác aki olyan csúnyán szuggerál engem.Csak nem a pasid ?
-Dehogy,hova gondolsz?
-Szerintem cuki pár lennétek.
-Donghae!!!-kiabálta barátnőm majd a bátyám nyakába ugrott.
-Sziaaaaa!
-Halljátok nem tudom ,ti mit műveltek a fiúkkal de most két srác,szinte meg akar ölni engem a szemével.
-Jaj ezt csak beképzeled magadnak-mondta Nana nevetve én pedig bólogattam.
-Na menjetek órára majd  hétvégén találkozunk,meglátogatom még Lauren-t is aztán mennem kell vissza stúdiózni.Sziasztok-adott mind a kettőnknek puszit majd ment is.
Amikor elindultunk a tanterem felé mindenki sutyorgott a hátunk mögött.
-Akkor ennek a rondaságnak az a szupersztár a pasija??-halottam egy kedves emberke véleményét.
A terembe helyet foglaltunk miután bejött a tanár,elkezdte magyarázni az anyagot,próbáltam figyelni de nem igazán ment.
-Menj már arrébb.-jött nekem valaki aki nem volt más mint Hyuk.
-Most mi bajod van?-kérdeztem .
-Semmi-válaszolta flegmán.
-Gyere-ragadtam meg a kezét és ráncigálni kezdtem oda ahol senki sem lát minket.
-Mi van?-kérdezte 
-Semmi-mondtam majd rátapadtam ajkaira,éreztem,hogy teljesen meglepődik,de egy pár másodperc múlva visszacsókolt és csak csókolóztunk az eldugott helyen.
-Lee Lara hozza ki a füzetét!!-kiáltott rám a tanár.
Csak álom lett volna Hyuk édes,finom,puha ajkai  istenem miről álmodozom én.
Hatalmas valószínűséggel csak álom volt az egész ,a képzeletem szüleménye.Kivittem a füzetem és egy hatalmas egyest kaptam rá.Nehéz lesz kijavítani az fix.
-Lara elaludtál,ház szép mit ne mondjak-jött oda a barátnőm.-Olyan jó volt látni a bátyádat-áradozott tovább.
Szóval az álmom csak a csókra vonatkozz hát szép vagyok mondhatom.
-Azt álmodtam órán,hogy Hyuk-kal csókolózom.Megbolondultam,de még csak nem is tetszik az a gyerek.
-Óóóóó és jó volt?-kérdezte Nana.
-Isteni-pirultam bele.
-Jaj de cuki vagy.
-De te mit akartál mondani?
-Nekem kell korrepetálnom N-t
-Ő az a "girnyó"?
-Ahha.
-Hát sok sikert-mondtam majd siettem táncra ahol nagy valószínűséggel ott lesz a barátocskám.

-Figyeljetek már oda-mondta a tanár,amikor  a Trouble maker-t se tudtuk rendesen eltáncolni,mert mind a ketten túl feszültek voltunk ehhez.-Kaptok egy másik termet ahova csak ti mehettek be és ott kell gyakorolnotok amikor csak akartok,itt vannak a kulcsok-dobta oda nekünk az említett tárgyat.
Elindultunk a terem felé egyikünk se szólt semmit csak benyitottunk ,nagyon szép  volt.
Egyszer csak megszólalt a telefonom.
-Jó napot kívánok Lee Lara-val beszélek?
-Igen,ki keres?-vált kétségbeesetté a hangom.
-Lauren-ért nem jött senki el tudna..
-Persze 5 perc és ott vagyok.-mondtam majd letettem a telefont.-Hyuk ne haragudj de most el kell mennem.
-Csak nem a pasiddal van valami?
-Jaj te még mindig itt tartasz, Donghae a bátyám.
-Mi????-sokkolódott le egy kicsit-Ne haragudj,nem akartalak  megbántani-hajtotta le a fejét ,istenem de cuki.Istenem Lara hova gondolsz.
-Semmi baj,de most  már tényleg rohannom kell.
-Elvigyelek itt a kocsim.
-Megtennéd?-fordultam felé.
-Persze,gyere-nyújtotta a kezét majd kézen fogva futottunk a kocsi felé.
-Hova is megyünk?
Elmondtam az ovi címét ,mikor odaértünk a húgocskám sírva futott oda hozzám.
-Úgy féltem,hogy itt maradok.
-DE hát anya nem jött érted?
-Nem-mondta majd tovább sírt.
-Jaj ,kincsem ,volt nálad Hae?-kérdeztem  mosolyogva.
-Volt és hozott csokit is.
Láttam,hogy Hyuk csak mosolyogva szemléli az eseményeket,nem is tudtam,hogy tud ilyen lenni.Meglepő.
-Szeretnél sétálni hazafelé?
-Nem-makacsolta meg magát.
-Gyertek elviszlek titeket.-ajánlotta fel a táncos társam.
Beszálltunk a kocsiba és egy szempillantás alatt otthon is voltunk

4.rész~Váratlan fordulat

Nana powo:
Suliba menet Daeho végig hülyéskedett,mire a sulihoz értem a könnyem folyt végig.Lara bánhatja hogy lusta és nem jött velünk reggel a húgával de hát el vitte őt is oviba vagy hova.Suli előtt találkoztam Ken-nel és Leo-val,kicsit furán néztek rám és Daehora.
-Nektek meg mi bajotok?.-kérdezte Ken mosolyogva
-Nem normális végig vicceket mesélt nekem.-mondtam a könnyeimet törölve addigra már N is meg jött és majdnem fel lökött.
-Miket mondott?.-kérdezte Ken mosolyogva mire én a tesómra néztem
-Na ne kíméld a népet.-mondtam neki nevetve mire ki húzta magát és meg köszörülte a torkát
-Egy ápoló sétál a pszichiátria folyosóján. Szembe jön vele az egyik beteg, aki egy zsinórt húz maga után. Megkérdi az ápoló:
- Uram, miért húzza maga után azt a zsinórt?
Mire a felháborodott válasz:
- Miért, toljam?
-Ne már.-mondta Ken röhögve és nekem támaszkodott
-Engem ezzel fárasztott egész úton.-mondtam nevetve
-Van még?.-kérdezte Leo is mosolyogva
-De van ám.-mondta Daeho és gondolkozni kezdett.-Móricka, mi volt az iskolában? - kérdezi Móricka apja.
- Hallottam egy tök jó rendőrviccet! - mondja Móricka.
- De fiam, én is rendőr vagyok!
- Akkor lassabban mondom, hogy Te is megértsd!
És itt készen lett Leo is ő is annyira röhögött hogy meg kellet támaszkodniuk bennem.Nem tudom hogy honnan szedi ezeket a fárasztó vicceket de ő Daeho ő mindent meg old.
-Még?.-kérdezte Daeho is nevetve
-Jöhet.-mondta a nem tudom én ki de ő is oda csapódott hozzánk.
-A feleség a szeretőjével van éppen, amikor váratlanul hazaér a férj. Gyorsan bebújtatja a szekrénybe, amiben titokban Móricka már elbújt:
- Sötét van! - mondja Móricka.
- Az! - mondja a férfi.
- Van egy eladó baseball-labdám.
- Mennyit kérsz érte?
- Ötezret.
- Rendben.
Másnap ismét hamarabb ér haza a férj és a férfi újra a szekrénybe bújik:
- Sötét van - mondja Móricka.
- Az - mondja a férfi.
- Van egy eladó baseball-kesztyűm.
- Mennyi?
- Tizenötezer.
- Rendben.
Pár nap múlva azt mondja Mórickának az apja:
- Gyere fiam, elmegyünk egy kicsit baseball-ozni!
- Nem lehet, mert eladtam a kesztyűt és a labdát.
- Hogy lehettél ilyen felelőtlen? Tudod mennyibe került az nekem? Holnap elmegyünk a templomba és meggyónod amit tettél!
Másnap Móricka leül a gyóntatószékbe:
- Sötét van.
- Na ne kezdd már megint...
Még N is nevetett a vicceken ami engem is meg lepett és tesómat is.
-Na jó indulás órára.-mondta Lara aki idő közben meg érkezett.Mindenki be vonult a suliba,de Daeho még akkor sem fogta be és csak dőlt belőle a sok hülyeség.
-Mit kapott reggelire?.-kérdezte N a padban ülve
-Szokásosat asszem.-mondtam el gondolkodva
-Te komolyan nem emlékszel rá hogy mit evett reggel?.-kérdezte N hülye fejet vágva
-Tudod nem azzal foglalkozom hogy a tesóm mit eszik reggel,hanem azzal hogy el készüljek.-mondtam és el fordultam tőle.Innentől nem beszéltem vele ha taplózik hát csak nyugodtan de engem hagyjon békén.
-Kim Nana és Chan Hack Yeon itt mar adnak a többiek mehetnek.-mondta az ofő én meg lestem mint ha a szatyorban.Nem is beszéltünk,egy szavunk nem volt remélem nem le szidni akar minket.Oda mentünk a tanárhoz és vártuk hogy mit akar.
-Nana tudom hogy jó vagy irodalomból és tudom hogy te fiam siralmas vagy belőle.Tehát arra a döntésre jutottam hogy Nana fog korrepetálni téged Hackyeon.-mondta az ofő én meg teljesen le voltam sokkolva.
-Tessék?.-kérdezte a girnyó ki akadva.-Hogy ő fog korrepetálni engem?.-akadt ki én meg rá néztem
-Igen,feltéve ha Nana el vállalja.-mondta és rám nézett a girnyóval együtt.Álltam ott mint egy fa darab miközben mind a ketten engem nézett.N kicsit meg bökött hogy mondjak valamit.
-Öhh persze.-mondtam halkan
-Remek akkor a többit beszéljétek meg.-mondta az ofő és el ment.
-Jó ma nekem jó neked is?.-kérdezte unottan.
-A ma nekem is jó.-mondtam egy nagy sóhaj kíséretében
-Akkor majd el megyek hozzátok.-mondta én meg gyorsan le firkáltam a címünket és oda adtam neki.El siránkoztam magam Larának hogy mit mondott az ofő.
-Várjuk ő az a "girnyó"?.-kérdezte
-Ahha.-mondtam fájdalmasan.
-Hát sok sikert.-mondta és ott is hagyott,gondolom táncra kellet mennie.Valamikor találkoznunk kell és beszélgetni mert mostanában sajnos nem sokat tudunk beszélgetni.Haza értem és össze pakoltam egy kicsit az így is rendes szobám,rendes lehet így mondani?Na mindegy,össze pakoltam a már rendes szobám és csináltam valami kaját is.Már éppen le ültem mikor meg szólalt a csengő,remek akkor már nem eszek.El battyogtam az ajtóig majd ki nyitottam azt,N állt ott vállán a táskával.
-Szia.-köszönt
-Szia.Gyere.-mondtam és ki tártam az ajtót.Le vette a cipőjét és meg indult a konyha felé,ott le ült az asztalhoz.
-Enni készültél?.-kérdezte normális hangnemben
-Igen,te is kérsz?.-kérdeztem
-Ettem otthon.-mondta mire meg kordult a hasa.Én el nevettem magam mire pufogva le ült velem szembe.Csináltam neki is pár szendvicset és elé tettem.
-Köszi.-mondta kedvesen és rám mosolygott.Lassan el fogyasztottuk a szendvicseket és a nappaliba ültünk.Elő vette az irodalom cuccát és rám meresztette szemeit és meredten bámult.
-Most mi van?.-kérdeztem
-Mit csináljak?
-Mit nem értesz?.-kérdeztem
-Mindent értek.
-Akkor mért állsz bukásra?-kérdeztem fel vont szemöldökkel mire nem felelt semmit.
-Ezt.-mutatott egy részre
-Ezt csak meg kell tanulni.-mondtam és el kezdtem magyarázni neki mit hogyan kell csinálni.Lassan már 1 és fél órája tanulunk mikor valaki be ront a nappaliba és el dőlt mint egy zsák krumpli.Ijedten pattantam fel és tesóm felé vettem irányomat.Össze volt verve,megint verekedett a hülyéje.Mérgembe rá vertem egy kicsit a kezére mire feljajdult.
-Bocs,de meg érdemelted,mert a hülye fejeddel megint verekedésbe keveredtél.-oktattam ki.Hona alá nyúltam és nehezen fel állítottam.Nehéz volt,majdnem elestem vele de N a másik oldalra lépett és segített.Küldtem neki egy köszönöm mosolyt mire bólintott.Daeho-t fel vittük  szobájába és le ápoltam,szokás szerint hisztizett hogy csípi a fertőtlenítő de hát ez van,nem kell verekedni és akkor majd nem csípi ennyire egyszerű.Miután végeztem vele ő aludni ment én pedig le mentem N-hez aki otthonosan a tv-t kapcsolgatta.
-Hogy vagy?.-kérdezte N mikor le ültem mellé
-Súlyosak a sérülései,nem hiszem hogy túl éli.-mondtam mire elmosolyodott
-Alszik?
-Mint akit fejbe vertek.-mondtam mosolyogva
-Ohh ez jó.-kapcsolt egy filmre.Tényleg jó volt,el kezdtük nézni.Teljesen bele merültünk a filmbe,nagyon sokat nevettünk rajta.Szó szerint a könnyeim törölgettem.Arra lettünk figyelmesek hogy már nagyon el járt az idő,a filmnek is vége lett.
-Azt hiszem ideje mennem.-mondta és össze szedte a cuccait.Amint végzett vele már vette is a cipőjét és a kabátját.Este még beszéltem Larával hogy mi volt,el mondtam hogy mennyire meglepődtem azon hogy N milyen jó fej és normális volt.Persze kétszer rá kérdezett hogy ugyan arról a személyről beszélünk-e?Mire én rá vágtam hogy igen.Beszéltünk még pár ügyes bajos dologról meg tudtam hogy új táncpartnere van akit nem igazán kedvel,én persze jót nevettem ezen.Mikor le tettük gyorsan el mentem fürödni majd lefekvéshez készülődtem.Néztem még egy kicsit a tv-t de el álmosodtam és inkább el mentem aludni.Kíváncsian vártam hogy mi lesz holnap,kíváncsi voltam milyen lesz N velem.